A retro jegyében, második rész: virtuális DOS, képernyőolvasóval

A technika ördöge ezen cikk megszületésekor sem pihent, így kissé elcsúsztunk ugyan, de most, az ismert hibákat elhárítva prezentáljuk nektek a Retro cikkünk második részét, amelyben egy teljes, képernyőolvasóval felvértezett, beszélő DOS operációs rendszert próbálunk ki, játékokkal és felhasználói programokkal. Dosra fel!

Bevezetés, történet

Haladunk az időben előre, de csak szép lassan. A retro cikkünk első része egy, a nyolcvanas években itthon használatos, beszélő számítógép emulációját mutatta be, és noha ezen idők is bírtak a maguk varázsával, nem szabad elfeledkeznünk a 90-es évekről sem, amikor a látássérült felhasználók körében is fénykorát élte a DOS operációs rendszer. A DOS, amely már olyan felépítésű számítógépeken futott, mint amilyen pc-ket a mai napig is használunk, persze korántsem a maihoz hasonló paraméterekkel.
De bizony a régebbi gépekben is volt már ram, volt egy mai szemmel nézve megmosolyogtató, már-már nevetséges méretű háttértár, 5,25-ös floppy, majd később 3,5-ös lemezmeghajtó, de akár még cd-rom is, bár a cd-romos számítógépek birtoklói bizony igen menők voltak abban az időben.
A mai számítógépek eredeti koncepcióját az IBM cég tette le az asztalra, amelynek pc gyártó üzletága mostmár a Lenovo tulajdona, és DOS operációs rendszerből is többféle variáns létezett, végül a Microsoft által fejlesztett MSDos volt a végső befutó. Ezt már jócskán használták végfelhasználók is, és nem is kizárólag munkára. Míg az előző cikkünkben tárgyalt Homelab és Brailab számítógépek tényleg csak egy hozzáértő elit számára voltak elérhetőek, a 90-es évek elejétől kezdve a PC és vele a Dos a háztartásokba is megtalálta az útját. Természetesen itt is jellemző volt az, hogy legelőször a munkahelyi számítógépeken találkozott az ember fia/lánya ezekkel, de már ebben az időben is sokan birtokoltak saját gépet. A látássérült felhasználók is hamar felismerték a PC által kínált megannyi lehetőséget, új feladatnak ígérkezett viszont ezt az operációs rendszert is megbeszéltetni, azaz képernyőolvasót kreálni hozzá.
Az internet ekkor még épphogycsak szárnyait bontogatta, akiknek pedig volt, azok is legfeljebb betárcsázós, max. 56 KBPS sebességű kapcsolattal rendelkeztek, így szó nem volt arról, hogy globális szinten mindenkihez eljussanak olyan, külföldön fejlesztett képernyőolvasók, mint napjainkban az NVDA vagy a Jaws.
Ámde a magyar ember mindig talpraesett volt, és akárcsak az elsőgenerációs Brailabok idejében, most is elindultak a fejlesztések, ráadásul több irányból.
Az itt már említett kisbrailabok alkotóitól időközben megjelent a Brailab Plus is, ez viszont magas ára és az alacsony legyártott darabszáma miatt szinte egyáltalán nem terjedt el, ráadásul ez még nem a Dos rendszert beszéltette meg.
Nem úgy viszont a Brailab PC, amely a magyar vakok körében óriási elterjedtségnek örvendett a 90-es években. A Brailab PC szoftvere négy kiadást élt meg, és mindegyik egyre többet adott hozzá az egyébként sem szűkös repertoárhoz. Egyre inkább automatizálták a felolvasást, készültek meghangosított, a Brailab PC-vel együttműködő szövegszerkesztők, de még a Norton Commander fájlkezelő – nagyjából a Total Commander egyik korai elődje – is használható volt vele.
Abban az időben a számítógépek legjelentősebb részében még nem volt hangkártya. Később persze ez is változott, és ahogy a játékok, plusz az egyéb programok fejlődtek, úgy váltak elérhetővé az egyre jobb minőségű hangkártyák, amelyek bizony nem az alaplapon integráltan kaptak helyet, hanem be kellett őket építeni az alaplap egyik kártyabővítő helyére, általában az ISA portra.
A Brailab PC-nek viszont nem volt szüksége hangkártyára. Aki ugyanis ilyet vett, az a csomagban a szoftvert tartalmazó floppyn kívül egy hardveres egységet is kapott. Ez volt maga a beszédet előállító egység, mely a belsejében található beégetett ROM-ból állította elő a beszédet, egyébként pedig egy hangszóró volt, rajta hangerőszabályzóval, Jack fülhallgató kimenettel, és egy táp bemenettel, amelyhez a konnektorba dugott adapter csatlakozott. A másik feléből pedig egy fixen rögzített kábel indult a számítógép nyomtatócsatlakozója felé, ez maga a párhuzamos, LPT port, amely a kicsivel régebbi gépekben ma is ott figyel, az új konfigokról már általában lespórolják, kivéve az üzleti szériás asztali gépeket.
A Brailab PC tehát a nyomtatóportra csatlakozott, a floppyn kapott szoftvert elindítva pedig megszólalt, a gépen futó DOS-t pedig már használhattuk is. Aki meg kívánja hallgatni a hangját, a Hobby rádió Gépház című műsorának ezt a részét ajánljuk figyelmébe.
Később megjelent egyébként a Brailab CD is, ebbe már nem voltak beleégetve a beszéd előállításához szükséges kódok, szoftveresen kellett beletölteni minden indításkor. A hangja nem változott, de a hangsúlyozása már olyan volt, mint jelenleg a MOST (Mobil Segítőtárs) alkalmazásnak, mely szintén ezt a beszédmodult használja.

Ez a hardveres képernyőolvasó volt a legelterjedtebb, pedig más fejlesztések is voltak.
Ez a mi szerencsénk, hisz máskülönben a Freekockáról elérhető beszélő DOS sem jöhetett volna létre, lévén a Brailab maga egy hardveregység, amely kizárólag a szoftverrel nem működhet.
A Magyar Tudományos Akadémián, szintén a 90-es években, nekifogtak egy magyar beszédszintetizátor fejlesztésének, amely végül a Multivox nevet kapta, szoftveres futtatókörnyezete pedig a PC Robot volt. Ez nem képernyőolvasónak készült, egyszerűen csak egy beszédszintetizátor volt, amelyhez készült pár alapszoftver, amely ezt megszólaltatta.
A kezdeti időkben a Brailab PC-hez hasonlóan ez is egy, a nyomtatóportra csatlakozó hardver volt. Szintén volt rajta hangerőszabályzó, fülhallgató kimenet és tápbemenet, és tudott beszélni, de mégegyszer hangsúlyozzuk, hogy ez nem volt képernyőolvasó, csak pár program tudta megszólaltatni.
Később megjelent a Multivox kártya, amelyet a későbbi hangkártyákhoz hasonlóan a számítógépbe kellett építeni, a rajta található Jack kimenet segítségével pedig csatlakoztatható volt hozzá hangszóró és füles is. Persze ez nem hangkártya volt, csakis kizárólag a Multivox tudott beszélni, egyéb, hangkártyát igénylő programokkal ez nem volt használható.
Végül, a DOS alatt futó harmadik verzió volt az, amely a külön beszerezhető hardvert teljességgel száműzte. A Multivox ekkor már floppyn jelent meg a PCRobot szoftverrel, de hangkártyán szólalt meg, nem kellett tehát hozzá sem nyomtató porton üzemelő Multivox adapter, sem a gépbe épített Multivox kártya. Hagyományos hangkártyára volt szükség, ami igen jó dolog, mert ez teszi lehetővé, hogy ezt ma is, majdnem húsz évvel később is használatba vegyük.
Mint említettük, ez önmagában nem volt képernyőolvasó, de a szoftver nem váratott magára sokáig.
Két lelkes fejlesztő, Ecsedi Csaba és Halász Gábor úgy gondolták, hogy ha már itt van a Multivox szintetizátor, és érthetően, magyarul tud beszélni, akkor kézenfekvő lenne megoldani a vakos felhasználást, és nekifogtak a PSR, azaz Professional ScreenReader nevű alkalmazás elkészítésének.
Ez a szoftver a kezdetben külső, majd beépíthető, végül a hangkártyás Multivoxot használta beszédszintetizátorként, feladata pedig az volt, hogy a Brailab PC-hez hasonlóan meghangosítsa a DOS operációs rendszert.
Magánfejlesztés lévén, végül sokkalta kevésbé terjedt el a Brailabnál, elkészítéséért viszont még 20 év távlatából is nagyon hálásak lehetünk a két fejlesztőnek, meg persze a Multivox megalkotóinak is, hiszen az általunk közzétett DOS ezen szoftvereket használja a beszédhez.
A Multivox régóta ingyen elérhető, a PSR közzétételéhez pedig a Freekocka a két fejlesztőtől kapott engedélyt.

Beüzemelés

Nem volt egyszerű dolgunk, amikor a DOS operációs rendszer meghangosítását tűztük ki célul a lehető legegyszerűbb módon. Kézenfekvő lett volna persze a DosBox, amely egyszerűen behívható DOS környezetet emulál, de a képernyőolvasó legfontosabb, automatikus felolvasás funkciója itt nem működik. Próbáltunk rengeteg beállítást, a felbontással, színekkel, videokártyával mahinálni, de a sorozatos kudarc okán feladtuk, és más úton indultunk el. Ecsedi Csaba hathatós segítsége, valamint Mate011 és jómagam óriási kockakedve eredményeként végül megszületett a beszélő DOS, PSR-rel és multivoxszal, virtuális gépen, amelyet technikai okok miatt csak a VirtualBox nevezetű szoftver kezel jól.
Arról van tehát szó, hogy aki szeretné kipróbálni a beszélő DOS-t, annak egy virtuális gép alkalmazást, a VirtualBoxot kell telepítenie, majd ebbe be kell tallóznia az általunk közzétett, használatra kész virtuális gépet.
A Freekocka hasábjain korábban már írtunk a virtuális gép mibenlétéről, ott viszont a Vm Ware Playert használtuk bemutatásra. Most is a VmWareben szerettük volna életre kelteni a beszélő DOS-t, de valamiért használhatatlanul instabil volt, rengeteget fagyott, így a VirtualBox mellett tettük le a voksunkat.
Az általunk közzétett csomagban a virtuális gépes DOS mellett a VirtualBox legfrissebb telepítője is megtalálható, mindenekelőtt ezt kell felraknunk, letöltés itt.

A VirtualBox 32 és 64 bites Windows XP, Vista, 7 és 8 rendszereken működik.
Telepítése teljesen szabványos, amennyiben viszont csak azért telepítjük fel, hogy a beszélő DOS operációs rendszert kipróbáljuk, vegyük ki a pipát a Network host és USB Host négyzetekből, ezekre nem lesz szükségünk.
Ha mégis felraknánk őket, telepítés közben a Windows figyelmeztető üzeneteket fog kilökni elénk, hogy biztosan telepítjük-e ezeket a drivereket. Akár mellőzzük a telepítést, akár nem, a szoftver mindenképp fenn lesz, és a DOS is működni fog.
Install után a start menüben és az asztalon is helyet kap az Oracle VM VirtualBox ikon, amelyet el kell indítanunk, és máris bent találjuk magunkat a programban.
Ha igény mutatkozik rá, a program egyéb szolgáltatásairól egy külön cikket készítünk, most viszont csak és kizárólag azt ismertetjük, hogyan lehet a DOS-t életre kelteni.
A program főablakában az Alt gombbal hívjuk be a menüsort. Jobbra találjuk a Gép nevű menüt, lefelé pedig a Hozzáadás lehetőséget. Válasszuk ezt ki, majd tallózzuk be azt a fájlt, amelyet a tőlünk letölthető csomag Freekockados mappájában találunk, ez történetesen a freekockados.vbox lesz.
Fontos, hogy a betallózásra csak egyszer lesz szükség, ha később bármikor újra el szeretnénk indítani a virtuális gépet, és a fájlok elérési útján nem változtattunk, a VirtualBox tudni fogja, hol keresse.

A tallózásnál tehát nyomjunk entert, majd szintén a gép menüben válasszuk a Start lehetőséget.
Figyelem, miután rányomtunk a start gombra, azonnal aktív lesz a virtuális gépünk, a lenyomott billentyűk innentől kezdve arra lesznek hatással. A virtuális és a valódi gépünk billentyűzete között a jobb oldali Control billentyűvel váltogathatunk.
A start után beindul a gép, várjunk kb. három, négy másodpercet, majd nyomjuk le a kettes számot.
Itt érhető tetten a technika ördögének egyik koszos kézlenyomata, máshogy nem tudtuk megoldani, itt egy számok által vezérelhető menüből választunk egyet. Ha nem választunk ki semmit, nem töltődik be a DOS, és a “Bad or missing Command interpreter” üzenetet dobja elénk. Ezt egyébként úgy tudjuk ellenőrizni, hogy jobb controllal visszaváltunk valódi gépünk billentyűzetére, majd az OCR funkciókkal olvasunk, amelyek Mind a Jaws 14-ben, mind az NVDA-ban elérhetőek.
Itt van a legrázósabb pontja a dolognak, mert ezt a bizonyos kettes számot se túl korán, se túl későn nem szabad megnyomni.
Viszont ha egyszer ráérzünk, menni fog.
Ha mégsem, és Bad or missing command interpreter üzenet fogad minket, menjünk vissza a tálcáról az Oracle VM VirtualBox ablakába, és a Gép menüben válasszuk a Reset opciót. Ezt követően a program megkérdezi, hogy biztosan resetelünk-e, mondjunk neki igent, és egyúttal be is jelölhetjük, hogy ez a kérdés a jövőben ne jelenjen meg.
Resetelés után a Starttól eltérően nem vált vissza a virtuális gépünkre a program, nekünk kell tálcáról megkeresnünk a Freekockados ablakot, ha ráentereztünk, azonnal vezérelhetjük a virtuális gépet, jöhet a kettes szám.
Ezután várjunk nagyjából négy másodpercet, de itt már többet is várhatunk, nem kell sietni. Ha kivártunk, írjuk be a psr parancsot, és nyomjunk entert. Ha jók vagyunk, akkor a program bejelenti, hogy aktív a hangkártya, majd megszólal a Multivox, és betöltődik a PSR.
Végül a c:\> üzenet hangzik el, és miénk a parancssor.
Ha a psr parancsra nem hallunk semmit, reseteljünk a fenti módszer szerint, és próbálkozzunk újra a 2, majd a psr parancs beírásával.
A Multivoxnak és az emulált környezetnek is köszönhető, hogy a beszéd halk lesz. Érdemes alaposan felhangosítani a fülest vagy a hangszórót, és ezzel párhuzamosan az eredeti operációs rendszerben lehalkítani a hangokat, például a képernyőolvasót.

A beszélő DOS

A virtuális gépünkben a nyílt forráskódú, szabadon elérhető Freedos rendszer fut, amelyet a Freekocka némileg kiegészített. Beállítottunk egy működő SoundBlaster 16 hangkártya illesztőprogramot, felraktuk a PSR-t és a multivoxot, sőt a jatekok mappában régi, többnyire vakok által készített Dosos játékokat helyeztünk el, amelyek mindegyike igen régi, viszont szabadon elérhető, mi meg gondoltuk, egy helyre rakjuk őket.
A gyökérkönyvtárban van egy programs mappa is, amely régi, szintén többnyire vakok által készített felhasználói programokat tartalmaz. Van itt adatbázis kezelő, PSR-rel is működő fájlkezelő, amely a total commanderhez hasonlít, de találunk gépírás gyakorló programot, braille billentyűzetet emuláló szoftvert, és sok mást.
A DOSban a régi DOS parancsokkal mászkálhatunk, a cd jatekok parancs például a jatekok mappába lép, és a PSR természetesen felolvassa az új mappánkat.
A dir/b parancs szolgál egy adott könyvtár elemeinek kilistáztatására, ezt a PSR fel is olvassa, de ha nem érthető, utólag is átböngészhetjük a képernyő tartalmát, egy lentebb tárgyalt módon.
A virtuális DOS tartalma tehát:

  • A Freedost tartalmazó mappa és fájlok

  • Jatekok könyvtár

  • A PSR könyvtára

  • Programs mappa

  • SB16 mappa, amely a hangkártya illesztőprogramját tartalmazza

A jatekok mappában olyan örök klasszikusok vannak, mint gyufapöckölő, 21 kártyajáték, snóbli, dos parancsokat gyakoroltató szoftverek, különböző, tanulást segítő programok, számkitaláló, memóriajátékok, az Országút harcosa szöveges kalandjáték, Királylányka – szöveges kalandjáték, és rengeteg egyéb.
A Dos használatára nem igazán térnénk ki, hisz a legnagyobb örömmel nyilván azok fognak ehhez a kis összeállításhoz nyúlni, akik régebben használták is ezeket.
A PSR képernyőolvasóról külön dokumentáció is van a csomagban, de a legfontosabb parancsokat leírjuk.

  • Control+alt+szóköz: offline módba lépés. Ez a funkció szolgál arra, hogy áttekintsük a képernyőt, ha valami első hallásra nem volt érthető. A nyilakkal mászkálunk, és általában felfelé indulunk, mert a képernyő alja az aktív.

  • O billentyű az offline módban: ha offline módban O betűt nyomunk, megjelenik a psr menü, itt tudunk módosítani olyan opciókat, mint a beszéd hangereje, sebessége, hangmagasság, stb.
    O betű után a forróbillentyűkkel választhatjuk ki, mit szeretnénk módosítani, a nyilakkal pedig állíthatjuk az adott paramétert.
    Ha megvagyunk, a menüből és az Offline módból is Escape gombbal tudunk kilépni.

  • Control+alt+k: ki és bekapcsolja a beszédet.

  • Bal oldali control és shift egyszerre: amíg lenyomva tartjuk őket, a PSR nem beszél, és átpörgeti mindazon szövegeket, amelyeket egyébként felolvasna. Akkor hasznos ez, ha mondjuk olyan szöveget hallgatunk meg sokadjára, amelyet már ismerünk.

Kiegészítések, végszó

Hozzáadtuk a rendszer részét egyébként nem képező Norton Editor szövegszerkesztőt is, amelyet a “ne” paranccsal hívunk be. A menüt nem olvassa a PSR, de ha az adott mappában paraméterezve indítjuk el a programot, a fájlt létrehozza vagy megnyitja.
Ha például bármely alkönyvtárban beírjuk, hogy “ne proba.doc” és entert ütünk, a norton editor létrehozza a probadoc fájlt, vagy ha már létezett, akkor megnyitja azt.
Ha ki van kapcsolva a numlock, akkor a numpadon elérhető nyílbillentyűkkel érdemes a szövegben tájékozódni, ilyenkor egész jól olvassa a dokumentum tartalmát a PSR.
Ha ki akarunk lépni, az f3 és az e billentyűt nyomjuk le, ekkor visszakerülünk a parancssorba.

Elérhetővé tettük az egyébként a Brailab PC részét képező talkhun.com programot, amely itt természetesen nem a Brailabot fogja vezérelni, viszont egyéb funkciói vannak.
Ha fut, akkor az alt+control+f3 paranccsal magyarra állíthatjuk az egyébként angol billentyűzetünket, pár játéknál ez elengedhetetlen. Vissza angolra az alt+control+f1 parancs lép.
További tapasztalatunk, hogy amennyiben a talkhun.com fut, jobb hatásfokkal működik a PSR. Előfordul ugyanis, hogy egy adott programban egyszerre történik új szöveg kiírása a képernyőre azzal, ahogy mi lenyomtunk egy billentyűt.
Például, ha az “i” betűt nyomjuk le, az sok játékban az igen opciónak felel meg, és amint lenyomtuk, már jön is az újabb szöveg a képernyőre. A PSR viszont nem tudja ilyenkor eldönteni, hogy a lenyomott I betűnket echózza, vagy a képernyőre kikerült újabb szöveget mondja el. Ennek általában az a vége, hogy a képernyőre került szöveg eleje kimarad a felolvasásból, ami nem olyan jó dolog.
Ha a talkhun.com fut, ez a hiba nem áll fenn.

Nehéz normális záró gondolatokat kitalálni egy ilyen témájú cikkhez, mert korántsem nevezhető szabványosnak, Kockakedv és retróláz nélkül akár fölösleges is lehetne, de mi úgy vettük észre, hogy sokan érdeklődnek egy ilyen iránt.
Virtuális környezetről lévén szó, bőven előfordulhatnak olyan hibák, amelyekre nem sikerült fényt derítenünk, de itt a Freekockán természetesen megbeszélhetünk minden tapasztalatot.
Ezúton köszönjük meg Ecsedi Csabának és Halász Gábornak, hogy a Freekocka minden olvasója számára elérhetővé tették a PSR szoftvert, köszönjük Pál Zsoltnak a sok DOS-os játék és program lelőhelyét és elérhetővé tételét, és köszönjük minden közreműködő segítségét.
Különösen azokét, akik sok hosszú évvel ezelőtt rengeteg játékot és felhasználói programot tettek ingyen elérhetővé a magyar látássérült közösség számára, az ő neveik minden esetben fel vannak tűntetve a virtuális gép operációs rendszerében, így használat közben mindenki találkozni fog velük.

Várjuk a tapasztalatokat, hozzászólásokat.
Mate011, RauchR

Kategória: Haladóknak, Játék, Operációs rendszerek, Számítógépes programok | A közvetlen link.

A retro jegyében, második rész: virtuális DOS, képernyőolvasóval bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Osillo szerint:

    Jó lett a cikk, megérte várni rá. :) Részemről köszönöm az összes fáradozást, ami ehhez az egészhez szükséges volt. Nagy sajnálatomra most a napokban nem áll módomban bővebben foglalkozni ezzel, de ahogy mondani szokták, ami késik, az bizony nem múlik.

  2. dávid szerint:

    gratulálok fiúk!

  3. Osillo szerint:

    Végre volt némi időm a DOS-szal foglalkozni, így írnék egy-két tapasztalatot.
    A PSR offline módjába ha belépek, akkor az o lenyomására bejön ugyan a PSR menüje, de csak egy beállítást találok ott, a sebességet. A többit hogyan lehet elérni? Sem számokkal, sem nyilakkal nem tudok más beállításra lépni. Ami szintén nagyon furcsa, hogy miután elindítom a talkhun progit, a PSR lehetőségei nem érhetők el. A beszéd kikapcsolása nem megy, nem is reagál onnantól kezdve rá. Valamint offline módba se tudok kapcsolni, szintén nem reagál a billparancsra. Tehát alapból ezek szépen mennek, de a talkhunt elindítva nálam ezek megszűntek működni.
    Úgy különben működik az egész megoldás, a beszédszintit persze szokni kell, de nagyjából rendben van az is. Nekem egyébként a startnál a 2-es szám időben történő lenyomása nem okozott problémát, azonnal sikerült már az elején ráérezni.

  4. RauchR szerint:

    Sziasztok,

    Osillo, máris javítom a cikket, ez az én saram. A többi paramétert nem a számokkal, hanem a forróbillentyűkkel lehet elérni. Aztán kijelölés után a nyilakkal lehet módosítani. A talkhunos problémára hirtelen nem jut eszembe semmi okos, de megnézem tüzetesebben is.
    Viszont, a talkhunból ki is lehet lépni, ha épp szükségtelenné válik, a talkhun deinstall paranccsal. Annak viszont nagyon örülök, hogy megy a cucc.

  5. Osillo szerint:

    Egyébként a talkhunos problémához érdemes még megjegyezni, hogy legalábbis nálam, tényleg gyakorlatilag semmi PSR-specifikus parancs nem hajlandó működni. Az előzőből kihagytam a CTRL+Shiftet, mivel talkhunnal az se megy, tehát semmi pénzért nem hallgatna ilyenkor el a program.

  6. Osillo szerint:

    Nos, sajnos némi használat után negatív tapasztalatról is be kell hogy számoljak. Kimondottan gyakran fagy le, vagy szalad bele szabálytalan műveletbe a virtuális gép. De olyan is előfordult, hogy össze-vissza működött a jobb kontrollal történő oda-vissza váltás a két rendszer között. Volt, hogy nem volt hajlandó visszaadni a DOS vezérlését. A legjobb, amikor mindeközben olvas a PSR, de mivel épp nem lehet visszaváltani a DOS-ra, le kell állítani a virtuális gépet. Na mindegy, viszont a sorozatos fagyások a virtuális DOS részéről nem túl kellemesek. A mellékelt játékok, programok működnek persze.
    Mindenesetre örülök, hogy egy kis nosztalgiázásra lehetőség adódott. Ez is már nagy dolog, ennél többet vélhetően nem lehet kihozni az emulációs és virtualizációs megoldásokból.

Véleményed vagy tapasztalatod van a témával kapcsolatban? Itt leírhatod!

Az e-mail címek rejtve maradnak. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>