Be lettünk táblázva – mire képes a beszélő Android egy olcsó tableten?

Az újabb forró nyári hétre egy kissé rendhagyó újdonsággal készültünk. Olyannyira, hogy a most közzétett írást inkább lehetne egyfajta blogbejegyzésként definiálni, mintsem cikként elkönyvelni, ugyanis a szokásos segédanyagok és hírek helyett most kivételesen egy eszköz kipróbálásáról és a szerző saját tapasztalatairól lesz szó. Nem fogunk elmenni az egyéni blogok irányába, ez egy kivételes alkalom, de akit érdekel, az most elolvashatja, hogy fest egy olcsóbb táblagép és rajta az Android, aki pedig még soha nem látott ilyen eszközt és/vagy Androidot, az sokat merítkezhet. RauchR mesél.

Bevezető

Oldalunk létrejöttekor azt tűztük ki célul, hogy óriási lelkesedésünket, de némileg korlátozott kapacitásunkat vegyítve a lehetőségeinkhez mérten megpróbálunk olyan tartalmat előállítani olvasóink számára, amely az akadálymentesen használható informatikai eszközökről közöl hasznos (vagy épp kevésbé hasznos) infókat. Mivel óriásit változott az egész piac, így ez mára már korántsem kizárólag a hagyományos számítógépről szól, mi viszont a legtöbb írásunkat számítógépes programokról vagy ilyen eszközökről tesszük közzé. Nem is véletlenül, ugyanis hiába az iszonyatos mennyiségű okostelefon, a tábla és miegymás, az ember a legtöbb ilyen típusú feladatát még mindig a jó öreg számítógépen látja el, ez pedig különösképpen igaz a látássérült userekre, akiknek véleményem szerint még mindig a számítógép a leginkább használható alternatíva. Jó a telefon, talán a tábla is jó valamire, de egyszerűen még nincsenek olyan akadálymentesítési megoldások, amelyekkel olyan gördülékenyen, olyan gyorsan és olyan kényelmesen lehetne például megszerkeszteni egy dokumentumot, netán cikket, mint ahogyan ez a számítógépen elvégezhető. Így tehát cikkeink túlnyomó többsége a PC-s szoftverekről szól, viszont nem lehet szó nélkül elsétálni a világ és a piac változásai mellett sem. Függetlenül attól, hogy ezen változásokat a piac diktálja, netán tényleg az embereknek van szükségük ennyi okoskütyüre, de tény, hogy ezek itt vannak, egyre inkább befészkelik magukat a mindennapjainkba is, mi pedig megpróbálunk lépést is tartani velük.

Tavaly novemberben készült egy viszonylag részletesebb írás a ma divatban lévő, a végfelhasználók által leginkább preferált eszközökről, és noha több, mint fél év az informatikában rettentően sok idő, esetleg érdemes lehet átfutni ezt az írást azoknak, akik képben szeretnének lenni.
Az említett cikk szigorúan dióhéjban tisztázza azt is, mi is lenne az a táblagép, vagy tablet, de mivel a mostani bejegyzés pont a tablettel és az azon futó operációs rendszerrel foglalkozik, erre ki is térnék itt részletesebben is.

A tabletek és az Android

Tablet. A világmegváltó tablet. Sokak szerint ez az egy szó a jelenlegi piac irdatlan nagy húzása, mert olyan rettenetes őrületet sikerült korbácsolni a felhasználók körében, hogy mostanra nagyjából minden és mindenki ilyet akar. A történet pár évvel ezelőtt kezdődött az Apple IPad készülékével, márpedig ez a cég igencsak híres trendteremtő termékeiről. Ezúttal bizony nagyon beletrafáltak. A tablet lényegében nem más, mint egy olyan eszköz, amely a kijelzőjén kívül nem áll semmi másból, csak egy hátlapból. Egy kijelző az egész, amely természetesen érintésérzékeny, a cucc így vezérelhető, oldalain, tetején és alján pedig esetleg lehetnek különböző gombok, bemenetek, kábelcsatlakozók. Arra van ez kitalálva, hogy az ember könnyedén magával vihesse, és trendi, érintős módon internetezgessen vele. Skype, Facebook, egy gyors menetrendnézegetés, zenehallgatás, a nagyobb táblákon esetleg filmnézés. Billentyűzete nincs, mindenre az érintőképernyő használható, és persze külső billentyűzetek csatlakoztatása megoldható, de ez alapesetben soha nem tartozék.
Fentebb említettem, hogy az Apple nevezetű cég durrantott nagyot ezzel a koncepcióval, viszont ez a konszern híres a prémium minőségű és prémium árú termékeiről, így valószínű, hogy ha kizárólag ők kínálnának tabletet, akkor bizony fele, de még negyed ekkora sikere sem lenne ennek.
De persze a piac nem alszik, Kínában is felismerték, hogy mi a helyzet, és mindenkit mozgósítottak a rizsföldekről, hogy talpra, itt bizony munka lesz. És már van is. Néhány évvel az IPadet követően, 2013-ra, olyan mérhetetlen mennyiségű tablet árasztotta el az egész számítástechnikai piacot, hogy biztosan senki nem tudná felsorolni a rengeteg tabletgyártót, nemhogy a világban, még azokat sem, amely gyártók termékei itthon forgalomba kerülnek.
Persze nemcsak Kínából jönnek a tepsik, korunk egyik meghatározó vállalata, a Samsung is rengeteget gyárt belőlük, de a mindenki számára ismert Sony, az Asus, meg egy csomó más gyártó is dobálja őket, de rajtuk kívül számtalan gyártó van még.
Az a helyzet, hogy ezek a tabletek nemcsak árban, minőségben is eltérnek egymástól. Tabletet lehet kapni 18000, de 218000 forintért is, a kettő pedig nyilvánvalóan nem ugyanazt tudja.
Itt jön képbe az Android. Az Android térnyerése is pár évvel ezelőtt kezdődött, mára pedig gyakorlatilag a legtöbbek által használt okostelefonos operációs rendszerré nőtte ki magát. Így, ahogy a számítógépeken a Windows az abszolut meghatározó, így a telefonok és táblák legtöbbje Androiddal működik. Az Android tehát, funkcionalitását tekintve egy operációs rendszer, azaz arra hivatott, hogy a készüléket működtesse. Persze nem túl sok köze van a Windowshoz. A Windowsra írt programok nem telepíthetőek rá, így tehát Jaws-t vagy NVDA-t használni nem lehet az androidos készülékeken, de egészen máshogy néz ki, más a felépítése az egésznek, mint a hagyományos számítógépes Windowsnak.
A magasabb, kétszáz ezer forint körüli árkategóriában egyébként Windows-zal működő táblagépek is vannak, ezekhez billentyűzetet csatlakoztatva a látássérült felhasználó úgy használhatja, mint egy rendes számítógépet, de értelemszerűen Windowsos táblát kizárólag ezért senki nem fog venni, mert egy hagyományos notebook rendelkezik billentyűzettel, és még olcsóbb is.
De akkor miért tablet?
A cikk írójának egyébként teljességgel megkérdőjelezhető és felülbírálható véleménye az, hogy egy látássérült felhasználónak nem éri meg kifejezetten drága tabletet venni. Ezt a pénzt elköltheti okostelefonra, kicsit drágábban notebookra, ahol értelemszerűen a saját, megszokott számítógépes környezetét használhatja. Mint említettem, a táblának viszont van alsó árkategóriája, és a 20000 forint bizony egy olyan összeg, amelyért notebookot, de még nagyon okostelefont sem igazán kapni. Táblát viszont már igen, kérdés persze, miért lenne érdemes.
Az ilyen, de még a valamivel drágább árkategóriájú tableteken is mind kivétel nélkül Android fut, viszont a rivális Apple cég körülbelül 70000 forint környékén már kínálja alap IPad modelljét, amely nem androidos, hanem az IPhone telefonokon működő IOs rendszert használja. Ez egyébként látássérültek számára némileg akadálymentesebb.
Kérdés persze, hogy megéri-e, mert majdnem ennyiért már kapni egészen használható notebookot újonnan, ami sokkal többre használható egy tabletnél.

Az írás témája most viszont az androidos tablet, amelyből Dunát lehet rekeszteni, ebben a cikkben megnézünk egyet a rengeteg közül, amely a belépő szintnél kissé ugyan feljebb pozícionált árban, de ezen a néhány ezresen aligha szabad spórolnia annak, aki tabletet szeretne magának.
Az olcsó tucatgépekkel ugyanis rendkívüli módon mellé lehet lőni. Az a helyzet ugyanis, hogy a jellemzően kínai gyártók közül nagyjából boldog és boldogtalan készíti a minősíthetetlen ipari hulladékot, amelyek egyikemásika, különösen a legalsóbb árkategóriában, már csomagolással együtt is szemétrevaló. Kicsivel feljebb viszont már lehet normálisan működő tabletet kapni, az alábbiakban pedig kicsomagolunk és beizzítunk egyet, hogy közelebbről is lássuk, milyen egy ilyen kütyü, és mire lehet számítani az Androidtól ilyen árszinten.

A csomagból kivéve

A választás egy Prestigio modellre esett. A döntésben a legfontosabb szerepet a garancia játszotta, illetve legalább ilyen fontos volt az is, hogy a gépen minimum az Android 4.1-es, Jelly Bean kódnevű verziója fusson, ebben ugyanis egészen sokat fejlődött az akadálymentesség és a képernyőolvasó.
Modellünkre két év garanciát vállal a gyártó, ami ebben az árkategóriában nem mindennapi. A csomag egészen kulturált, felnyitva pedig igényes pakk fogadja az érdeklődőket.
Egy külön zacskóban pihen a tablet, de van itt még USB-s töltőfej, MicroUSB kábel (ez használható egyaránt a töltéshez és a számítógéphez történő csatlakozáshoz), de van itt USB OTG kábel is, ennek funkciójáról később lesz szó. Van persze használati útmutató is, de tovább hiába turkálunk, headset vagy hordtok nincs, pedig előbbivel sok gyártó szolgál. Más kérdés persze, hogy ezek a fülesek általában igen vicces minőségűek, így lehet, hogy csak drágította volna a cuccot. Maga a tablet pontosan úgy néz ki, mint egy tablet. Hét inches, azaz a legnépszerűbb, legelterjedtebb és legmegfizethetőbb méretű, persze így is fektetve lehet a legkényelmesebben használni. A tábla sarkai lekerekítettek, a hátlap pedig egy az egyben műanyag, de nincs kifejezetten rosszul összerakva. Kis szorongatásra sem nyekereg, bár persze nem csavargattam túlságosan. A gép tetejére került minden egyes csatlakozó. Nem vagyunk amúgy eleresztve ezekből, bár egy látássérült felhasználónak amúgy sem kell HDMI kimenet. Van viszont 3,5 miliméteres Jack dugasz, MicroUSB bemenet és Micro SD kártyahely, utóbbiba max 32 GB-os memóriakártyát tehetünk.
Pontosan ide került a két hangerőt szabályozó gomb, meg a bekapcsoló gomb is.
A motorháztető alatt egy olyan összeállítás zümmög, ami arra pont elég lehet, mint amire egy táblát képernyőolvasóval használni lehet. Zenehallgatás, kis netezgetés, skype, egyszóval tartalomfogyasztás, többre aligha lesz ez képes. Kérdés persze, mire kellene még képesnek lennie. A drágább Androidos készülékek sem fejlettebbek az akadálymentesség szempontjából, és noha lehetnek ezek gyorsabbak, a használhatóságot tekintve szerintem fölösleges pénzkidobás, akkor már inkább androidos telefon.
Belül tehát egy ARM Cortex A8-as, 1,2 GHz-re pergő egymagos processzor van, 512 MB rammal. A belső tárhely 4 GB, ebből nagyjából 2 GB-ot tudunk használni, de MicroSD kártyával bővíthető a cucc. A csomagban ilyet nem kaptunk, de nem túl nagy tétel beszerezni egy komolyabbat.
Van továbbá Wifi, amivel internetet varázsolhatunk a tabletre. Bluetooth ebben a modellben nincs, de kicsit drágábban már ilyen modellt is kapni.
Tudnunk kell, hogy az Android operációs rendszer jónéhány útonmódon keresztbe tehet a vak felhasználóinak. Pontosabban nem is maga a rendszer, hanem a rengeteg variánsa, ugyanis szinte minden okostelefon és tabletgyártó átszabja. Saját felületet ad neki, kicsit módosítgatja, ez pedig időnként megnehezíti a képernyőolvasó dolgát. Így tehát, míg egy Windows operációs rendszer minden gépen ugyanúgy fest, az Androidot az adott készülék gyártója megváltoztathatja. Az alsókategóriás tableteknél viszont ezzel nem foglalkoznak, úgyhogy a gyári Androidot kapjuk, ami ebben az esetben még jól is elsülhet. A Prestigio sem nyúlt bele nagyon, de mielőtt ebbe belemennénk, álljon itt egy rövid leírás a felolvasás aktiválásáról. Ennek lépéseit érdemes lehet vagy ott elvégezni, ahol a készüléket megvettük, vagy látó segítséggel otthon.
Mindenekelőtt telepíteni kell Play áruházból vagy memóriakártyáról az Espeak beszédmotort, illetve be kell kapcsolnunk az Android beépített képernyőolvasóját, a TalkBacket. Ezt a beállítások menüben, a kisegítő lehetőségek menüpontra koppintás után tehetjük meg, ám előtte a Beállítások Nyelv és bevitel részénél állítsuk a szövegfelolvasó kimenetet Espeakre. A TalkBacket csak az első alkalommal kell segítséggel indítani, ezután betöltődik az Androiddal. Ennek ellenére igen kellemetlen, hogy nem találtak ki egyfajta könnyen megjegyezhető ujjmozdulatot vagy gesztust, netán hangalapú indítást, az Applenél ezt nagyon ügyesen megoldották a háromszoros Home gombbal.
Itt sajnos ez nem valósítható meg egyelőre, így az első indításhoz valakire szükségünk lesz.
Ha viszont ez megvan, elkezdhetjük belakni a készüléket.

Bekapcsolás, navigáció, kinézet

A bekapcsoló gombot hosszabban megnyomva életre kel a masina. Kicsit szöszmötöl, amíg betölti az operációs rendszert, csakúgy, mint egy Windowsos számítógép, majd beköszön a képernyőolvasó, ami Android esetén a TalkBack. Elmondja az időt, miegymás, majd pedig ha elkezdünk vakarászni a kijelzőn, elérhetjük vele, hogy a készülék tájékoztasson, hogyan lehet az eszközt feloldani. Fizikai gombok nincsenek, így ujjmozdulattal kell megoldanunk.
Elmondja, hogy a feloldás művelethez csúsztassuk ujjunkat jobbra. Ez egy lassabb ujjmozdulat, ekkor egyébként egy lakatot nyitunk ki az ábra szerint, mindenesetre ha sikerült, közli velünk, hogy az eszköz fel van oldva.
Nem véletlenül beszélek olyan készülékről, amely 4.1-es Androiddal működik, ugyanis ebbe került bele az úgynevezett pöccintő ujjmozdulat, amelyet az Apple IPhone, IPad és IPod Touch használó júzerek már ismernek. Arról van szó, hogy a 4.1-es Androidnál korábbi verziókban úgy lehetett felfedeznünk az egyes elemeket a tablet vagy a telefon kijelzőjén, ha ujjunkat húzogattuk rajta, a program pedig bemondta, hol állunk éppen. Ha például szépen, óvatosan húztuk jobbra az ujjunkat, akkor talán megtalálhattuk a beállítások menüt, tőle kissé feljebb más menüket, egyszóval tapogatnunk kellett, hogy ráakadjunk valamire. A pöccintés ezt hivatott megkönnyíteni, ujjunk egyszeri jobbra vagy balra mozdulatával ugyanis egy menüponttal jobbrább, netán balrább navigálunk. Olyan, mintha törölgetnénk a kijelzőt, és persze nem kell az egyik szélétől a másikig húznunk ujjunkat, elég néhány centimétert, a program ezt érzékeli, és elmondja az új menüpontot, amin éppen állunk. Ha ezt megnyitnánk, ujjunkkal koppintsuk meg duplán a kijelzőt valamely ponton, ekkor az adott kijelölt elem kinyílik, mi pedig további pöccintésekre már azok között az elemek között mászkálunk, amely elemek az újonnan kinyitott menüben vannak.
Ez a legalapvetőbb navigációs módszer, ám persze ennél azért többet kínál az android.
A régebbi készülékek alján még van három, rendes, fizikailag létező gomb, amely lenyomható. Az új modellekben ezek már virtuális érintőgomboknak adták át a helyüket, így ha a képernyő aljánál tapogatunk, balról jobbra megtaláljuk a vissza gombot, a főoldal vagy home gombot, illetve a menü, vagy opciók gombot. Sőt itt helyet kapott egy, “legújabb alkalmazás” gomb is.
A vissza gomb arra jó, hogy egy szinttel visszább lépjünk vele a struktúrában. Ha például kinyitottuk a hangrögzítőt az alkalmazások mappában, akkor a vissza gombra duplán koppintva visszaérünk az alkalmazások mappába.
A főoldal gomb mindig az Android kezdőképernyőjére visz, kicsit olyan, mint a Windows asztalra navigáló windows +m parancs.
A menü gomb pedig az adott alkalmazás menüjét hívja be, ez is hasonló, mint ahogy a Windowsos gépeken a shift f10-zel, vagy a menüt behívó gombbal előhívjuk az opciók listáját.

Ez a három gomb nem érhető el pöccintéssel, a tablet vagy a telefon aljánál kell matatnunk, de hamar rögződik egyébként, hogy merre kell őket keresni.
Mindenekelőtt pöccintéses ujjmozdulattal pásztázzuk végig a képernyőt. Hasonlóan cselekedett ezen cikk szerzője is, így megismerhető, milyen lehetőségeink vannak. Van itt naptár, zenelejátszó, külön alkalmazások mappa, hangrögzítő, webböngésző, beállítások menü, fájlkezelő, miegymás.
Az alkalmazások mappába kerülnek a további, általunk telepített programok is, amelyeket legegyszerűbb a Play áruházból letölteni. Itt ugyanis egy kicsit máshogy működik a különböző alkalmazások beszerzése. Van egy központi hely, amelyre interneten keresztül csatlakozik fel a felhasználó, innen tölt le ingyenes, netán megvásárolandó programokat, ezt hívják alkalmazásboltnak. Ez nemcsupán az Androidnak van, az IPhonenak, de az újabb Windowsnak is van már, viszont az Androidnál nem kizárólag innen telepíthetünk programokat, akár egy memóriakártyáról is elvégezhető a telepítés, ha ezt előtte a beállítások menüben engedélyezzük.
A tábla sebessége teljesen vállalható. Szimpla navigációnál természetesen nem akadt be semmi sem, de böngészésnél is jó volt a dolog, noha persze nem szélsebes. Egy alkalmazás telepítése közben viszont nem igazán ajánlott mást művelni a gépen, a processzor ugyanis hajlamos kicsit elgondolkodni, ilyenkor hiába pöccintgetünk, semmi nem történik, aztán egyszercsak magához tér a kütyü, és minden korábbi pöccintésünket végrehajtja. Ez a jelenség nem volt túl gyakori, pedig skype-olással vegyes webböngészés is volt a táblán, de különösebben ez sem akasztotta meg.

Mire használható?

Itt egy tábla, amely beszél, működik, de mégis minek? Milyen gyakorlati haszna van egy ilyen készüléknek?
Tulajdonképpen korlátozottan ugyan, de böngészhetünk vele webet, skype-olhatunk, facebookozhatunk, vihetünk magunkkal zenét vagy hangoskönyveket, de elérhető az Androidot futtató eszközökre is a látássérültek számára már jól bevált Tune in Radio alkalmazás is, amely segítségével interneten kresztül hallgathatunk rádiót, a világ minden tájáról. Mindezek mellett egy tablet használhatósága attól válik függővé, miket telepít rá a felhasználó. Az olcsóbb modellek csak akkor tudnak internethez jutni, ha Wifi hálózat van a környéken. A 36, 40000 forint körüli táblák közt már találni olyat is, amely sim kártyákat fogad, azaz rendelkezik beépített modemmel, így az internetezés is megoldott. Persze ettől egy tablet még nem válik telefonná.

A böngészés például jól működhet, de gyakorlást igényel. A Windowshoz hasonlóan itt is kiválaszthatjuk, hogy milyen böngészővel nézelődünk, van az alap gyári böngésző, de van Chrome is, én Firefoxot telepítettem rá, és egészen jó eredményre jutottam.
Azt persze érdemes leszögezni, hogy egy androidos tableten vagy telefonon egyszerűen soha nem lesz olyan kényelmes a böngészés, mint számítógépen. Firefoxban ugyan működik pár navigációs billentyű, így ha van billentyűzetünk, akkor a H billentyűvel mászkálhatunk a címsorok között, de az egész felépítés más, és nincsenek gyorsfunkciók, mint például hivatkozáslista vagy effélék. Billentyűzet nélkül, érintőképernyővel is lehetséges böngészni, ekkor lényegében mindvégig pöccinteni fogunk, jobbra haladunk előre az oldalon. Alapesetben nem soronként, hanem hivatkozásonként, címsoronként vagy beviteli mezőnként megy a navigáció, ha tehát hosszabb szöveg van minden hivatkozás nélkül, akkor azt egy pöccintéssel elolvassa a program, a következő pöccintés már linkre, címsorra vagy beviteli mezőre visz.
Nem olyan kényelmes, de végülis használható, én némi gyakorlás után nézegettem hírmagazinokat és árlistákat is, lassan ugyan, de ment a dolog.
Skype is van, ami az egyik fő atrakciója a dolognak, ez is működik, szintén pöccintésekkel tudunk benne navigálni. Konferenciát viszont nem vezethetünk tableten és telefonon, ez még mindig a számítógép saját kiváltsága.
Letölthetünk Facebook alkalmazást, amely segítségével korunk legkedveltebb fantasztikus közösségi hókuszpókuszára fecsérelhetjük el a drága időnket cudar életünkből, de rengeteg alkalmazást találunk a Play áruházban.

Persze az alkalmazások jellemzően nem úgy néznek ki, mint egy Windows alatt futó program.
A skype-on például lapfülek vannak, mint például contacts, profile és recent.
A contacts fülre duplát koppintva jönnek ki a partnereink, pöccintéssel mászkálhatunk köztük, akivel pedig kapcsolatot szeretnénk létesíteni, arra szintén duplát nyomunk a kijelzőn.
Ekkor megjelenik egy szerkesztőmező, egy legördülő lista, amely egyfajta menü, itt tudjuk mondjuk felhívni az illetőt.
A recent fül írja ki a friss eseményeket, például nem fogadott hívás, üzenetek, miegymás.
A profile fülön tudjuk saját fiókadatunkat módosítani.

Ezen szofttverek persze külön is be lesznek mutatva, ha igény mutatkozik rájuk, a jelen cikk csupán egy áttekintés.

A remek, divatos érintőkijelző legfőbb hozadéka, hogy nem pusztán a navigáció, de a gépelés is rendkívül nehézkessé vált. Olyan gyors legalábbis biztosan nem lesz, mint a számítógépen, hacsak nem rendelkezünk külső billentyűzettel.
Ezen billentyűzet lehet bluetoothos, illetve jelen táblánk esetében ez pont nem jöhet számításba, de a fentebb már említésre került USB OTG kábel segítségével köthető hozzá bármilyen. Ez a bizonyos OTG kábel egy rövid, mindössze néhány centiméteres dugasz, egyik végén MicroUSB, ez megy bele a tabletbe vagy okostelefonba, míg a másik végén egy USB nyílás van. Így tudunk a készülékhez kötni billentyűzetet, egeret, vagy akár Pendrive-ot is. Én így próbáltam rajta ki a billentyűzetes írást, amely az érintőképernyőnél sokkalta gyorsabb, persze magán a kijelzőn is lehet írni. Ujjunkat húzgálván meg kell álllnunk azon betűn, amelyet a képernyőolvasó kimondott, ha itt megálltunk és ujjunkat felengedtük, beírásra kerül a betű. Szöszmötölős ez is, de gyakorlással elfogadható szintre hozható.

Mit lehet mindezekből leszűrni?

A fentebbi néhány oldalon hozzányúltunk egy tablethez, és néhány alapvető funkciót, lehetőséget is megemlítettünk. A kérdés viszont még mindig adott: tablet, vagy okostelefon? A válasz pedig tulajdonképpen nyilvánvaló. A táblagép iszonyatosan divatos, újkeletű és trendi, de az ép látással rendelkező tulajdonosok jellemzően azért vesznek ilyet, mert egy átlagos telefonnál nagyobb a kijelzőjük. Így jól lehet filmet nézni vagy játszani, de egy vak felhasználó szempontjából ezek vajmi keveset nyomnak a latban. Tény persze, hogy egy idő után a 7 inches nagy kijelző kényelmessé válik, könnyebb az érintőképernyőn gépelni, mint mondjuk egy fele ekkorán keresgetni, de ettől még ez nem telefon, csak egy jól kinéző divatcikk. A másik oldalon viszont ott van, hogy pillanatnyilag egy 20, 24000 forint körüli tábla áráért nem kapni normális, friss androiddal szerelt telefont, eltekintve talán egy-két szolgáltatói ajánlattól, amelyek azért kompromisszumokkal járnak. Ha valaki csak azért vesz ilyen okoskütyüt, hogy androidja legyen, annak tökéletes a tábla, mert végsősoron skype-ot, Facebookot, zenét és rádiót ez is futtat, és nem mellesleg divatosan néz ki, én viszont azt gondolom, hogy egy Androidos telefon ennél azért többre jó. Egyelőre jóval drágább is, de idővel az akadálymentes 4.1-es Android is egyre jobban befészkeli majd magát az alsóbb kategóriába.
Mindezek mellett nekem a tablet is nagyon tetszik.
Szórakozni kell vele, kell hozzá egy jó adagnyi kitartás, de aki egy kicsit is érdeklődik az újdonságok iránt, az pár nap alatt egészen belerázódhat. Persze olyan kényelmes soha nem lesz, mint a számítógép, de nem is ez a feladata.
Ez egy kis, kompakt eszköz, amelyből persze lehet olyat is venni, amely árából akár egy, vagy több laptop is kijönne, ilyet azonban én nem javaslok. Egyszerűen nem éri meg, mert funkcionalitásban nem kapjuk azt, amit egy számítógéptől. De 25000 forint körül sehol nem kapni még számítógépet, arra pedig ez az eszköz is jó, hogy felhívjuk a cimborát vagy a nagypapit skype-on, kis gyakorlás után megnézhetjük, mikor indul a legközelebbi vonat Öcsödre, vagy elolvashatjuk a híreket.
Mindez azonban okostelefonról is elvégezhető, ráadásul mindezekhez jönnek még a külön telefonos funkciók, mint például mobilinternet.
Ettől függetlenül a jövőben megszaporodnak nálunk az Androidos cikkek, így a puszta tábla bemutatója után hamarosan kitérünk magára az Androidra, amely táblán és telefonon egyaránt megtalálható, a kezelésük pedig majdnem ugyanaz.
Sőt, ha kis szerencsénk lesz, egy rövidke próba erejéig megkapunk egy Samsung Galaxy S4-et, amiről szintén várható egy kis bemutató.
Összegzőként tehát kijelenthető, hogy jó a tábla, jó az Android, de egy okostelefonon azért több kihozható belőle. Mi pedig azon leszünk, hogy magunkból is sokat kihozzunk, az Android rendszer ugyanis egészen mostanáig igen elhanyagolt volt a Freekocka hasábjain, pedig az információkra szükség van, a régi Nokiák ugyanis nem tartanak ki a végtelenségig.

A bejegyzés kategóriája: Kezdőknek, Mobilos oprendszerek
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Be lettünk táblázva – mire képes a beszélő Android egy olcsó tableten? bejegyzéshez 24 hozzászólás

  1. Alper061 szerint:

    Annyit azért megjegyeznék, hogy az apple termékeken nem működik alap esetben a 3 HOME gombos képernyőolvasó-aktiválás (kivéve a kezdeti beállításoknál). Ezt a beállításokban lehet bekapcsolni. Ha alapértelmezetten így lenne, sokkal hasznosabb lenne.
    + infó, hogy 100%, hogy jönni fog hamarosan egy Samsung Captivate Glide-ról szóló cikk is, ami ugyancsak Androidos, és magyar berkekben elég egzotikus készüléknek számít.

  2. Osillo szerint:

    Részemről köszönöm a cikket! Nagyon jó lett, kellően részletes, és szokás szerint ad némi elmélkedni valót az olvasónak, ami szintén jó. Esetleg még az akksiról eshetett volna röviden szó. Az említett Prestigio modell meddig bírja egy feltöltéssel, akár aktív netezgetés, akár viszonylag hosszabb készenléti idő mellett? Ez azért is jutott most eszembe, mert egy ilyen eszközt azért is megvehet valaki, hogy legyen mit használnia, ha huzamosabb ideig nem jut konnektor közelbe. Bár tény, hogy mostanság a jobb noteszek (nem beszélve az ultrabookokról) szintén sokat képesek menni egy feltöltéssel.
    Azért remélem rizshiány nem lesz emiatt napjainkban! :D

  3. RauchR szerint:

    Tényleg nem volt szó az akkuról, pedig a kérdés teljesen jogos. Kimaradt valahogy. Én aktív vezeték nélküli hálózat, skype-beszélgetés és webböngészés mellett nagyjából öt, hat órán keresztül tudtam nyúzni. Valószínű ha nincs skype, esetleg wifi sincs, csak zenehallgatás, akkor jóval többet is bírja. Bár azt észrevettem, hogy valahogy húsz százalék alatt eléggé felgyorsul a merülés üteme, és hamarabb kifogy a szuflából.

  4. Szabó Gábor szerint:

    Ez megint bitang jó lett! Azt nem vágom pontosan, hogy mitől blogszerű, de remélem, van ott még, ahonnan ez is jön…D Egy kérdés: a külső billentyűzettel mennyire zavartalan a gépelés? Ezt azért kérdezem, mert egy ismerősöm magyarázott valami olyasmiről, hogy a fizikai billentyűzet csak akkor aktív, ha a képernyőn kint van a virtuális billentyűzet. Az meg időnként eltűnik, ha nem maceráljuk, a júzer meg nem érti, miért üti hiába a fizikai billentyűzetet. De lehet, hogy félreértettem valamit…

    Nagyon köszönöm!

  5. RauchR szerint:

    Sziasztok!

    Gábor, érdekes dolog ez, én egyelőre ezzel a jelenséggel nem találkoztam. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy neveknél és jelszavaknál hosszabb dolgokat egyelőre nem gépeltem be. Köszönhető ez annak is, hogy a fizikai billentyűzet angol kiosztással működik, ennek a miértjének a kiderítése még rám vár, bár azt is hallottam, hogy ez mindenhol így van, hiába van magyarra átállítva a kiosztás, ez csak arra van hatással, hogy az érintőkijelzőn előjöjjenek az ékezetes betűk, ha kellenek. Elvileg valamennyi pénzért be lehet szerezni olyan szoftvert az alkalmazásboltból, ami lehetővé teszi, hogy fizikai billentyűzeten ékezetek is bevihetők legyenek.

    Nem egészen ide tartozik, de gondoltam, megosztom veletek, hogy tegnap elég nagyot nőtt a szememben a tablet. Köszönhető ez annak, hogy Freekockás összedolgozással sikerült beüzemelni rajta egy külső, USB-s modemet. A modem az egyik szolgáltatóhoz tartozik, aktív mobilinternet-előfizetéssel, és alapban windowsra írt program van rajta. Tegnap óta viszont működik Androidon is. Nem rossz dolog ez, mert egy sim-foglalatos tablet majdnem dupla annyiba kerül, mint teszemazt ez a modell, és mégcsak nem is valami hatalmas minőségű Samsung vagy Sony. Ha valakit érdekel a beüzemelés menete, akkor persze leírjuk ide kommentben is.

  6. S.geri szerint:

    Sziasztok!

    Az okostelefonok, phabletek és tabletek szerintem számos olyan előnyt hordoznak magukban, amit egy számítógép valószínűleg sokkal kevésbé.
    Például: a buszmegállóban állva az intelligens buszmegálló wifin vagy bluetoothon tudna küldeni utastájékoztatási adatokat a tableteseknek, telefonosoknak, ha kérik. Pl., hogy melyik busz hol jár, mikor jön stb. A buszokon, vonatokon stb. lehetne olyan utastájékoztatási rendszert is kialakítani, amely a felhasználók telefonjára, táblagépére írja ki az információkat. Persze kell a más fajta is, mert nem mindenkinek van ilyen, de ez is egy távlati cél, akarom mondani, játsszunk a szavakkal: táblati cél!:d

    Miért ne lehetne például jegyet venni az nfc-chipes telefonnal a buszmegállóban?

    Már ma is aktív felhasználás a különböző eszközeink vezérlése. Ma már vannak olyan tévék, melyeknek saját androidos alkalmazásuk van, így a telefont távirányítóként lehet használni, ha a tévével egy wifi hálózatban vannak. Ugyanez igaz a különféle settopboxokra is.Megjelent egy androidos alkalmazás, amely arra képes, hogy távolról vezérelje a libre office-t. Így az egyetemi tanárnak elég lenne az okostelefonjáról vezérelni a gépet, és vele együtt a projektoron megjeleníthető tartalmat.

    Miért ne lehetne a jövőben a telefonon vagy táblagépen keresztül programozni a mosogató-, mosógépet, bekapcsolni a villanysütőt, vezérelni a gázkazánt, sőt, akár a hűtő készletnyilvántartását is pontosan látni? Ehhez nyilván kellenek azok a rádiófrekvenciás azonosító chipes termékek, amiket a hűtőbe rakunk, ilyenkor beolvasva az adatait, ha kivesszük, akkor pedig kivezetné a készletből…
    A technikai lehetőségek lassan adottak lesznek ilyen feladatokra is, és ez indokolttá teheti az ilyen kütyüket.

    Arról nem is beszélve, hogy időseknek, betegeknek, mozgásképteleneknek is rengeteget segíthet. Pl. az androidos tablet vagy telefon kommunikál a vérnyomásmérővel, és ha a vérnyomás túl magas, automatikusan is riaszthatja a segítő szolgálatot.

    Tehát rengeteg olyan elképzelés lehet, ami a jövőben ezeket a készülékeket nem csak a divatosságuk, hanem az indokoltságuk miatt is a piacon tarthatják.
    Ugyanakkor a jelen helyzetben valóban az okostelefont látom én is ésszerűbb megoldásnak.

    A számítógép jövőjét esetleg abban látom, hogy egy intelligens otthon vezérlőközpontja legyen, míg maguk a tabletek és telefonok a vezérlő interfészek.
    Persze ez csak elképzelés és feltételezés, de a technikai lehetőségek előbb-utóbb adottak lesznek erre. Ezt követően meg kell oldani a biztonsági problémákat, hogy akárki azért ehhez ne férjen hozzá, meg persze az eszközöket egymással kompatibilissé kell tenni.

    Aztán nem beszéltünk még a közlekedésről, autókról stb. Noha egy vak számára az autózás ma még nem képzelhető el, ki tudja, mit hoz a jövő. Egy mozgássérültet esetleg segíthet már most.

    Ezek csak feltételezések, de néha érdemes lenne ennek utánamenni, hogy ilyen esetben mi a trend.

  7. Osillo szerint:

    Valamelyik cikkhez tartozó kommentekben már volt szó intelligens otthonról, és a hozzá kapcsolódó megoldásokról, technológiákról. Magam is írtam, hogy több gyártó is bemutatott valamelyik nagy elektronikai vásáron különféle Wi-Fin keresztül vezérelhető háztartási gépeket. Szóval a technológia már jelenleg is adott, csak az a kérdés, hogy ezek elterjedtsége mikorra várható. Egyébként ha ezek a vezeték nélküli megoldások ilyen mértékben elterjednének, akkor nem lenne utolsó szempont az sem (a biztonságon túl), hogy hogyan lehet közel teljesen kiküszöbölni a “ütközéseket”. Gondolok itt az interferencia jelenségére, ami igencsak könnyen előállhat, ha sok eszközt azonos vag yegymáshoz közeli helyen, azonos, vagy nagyon közeli frekvencián vezérelnek. Szóval elég komoly együttműködésre volna szerintem szükség e téren a gyártók között, avagy nagyon rugalmasan konfigolható eszközök kellenének hozzá.

  8. RauchR szerint:

    Osillonak a legutóbbi hozzászólása eszembe juttatott valamit. Bizonyára vannak néhányan, akik lusták voltak bajlódni a kábelezéssel, és családi házban vezeték nélkül kommunikáló ajtócsengőt használnak. Nos, az imént volt szó az interferenciáról és az összeakadásról. Egyik ismerősömék ilyen csengőt használnak, de a nagyobb probléma az, hogy valamelyik szomszéd is kedvet kapott hozzá. Valószínűleg ugyanazon márkájú csengőt vásárolták (akció volt a praktikerben?) És azóta biza ha egyikőjükhöz csengetnek, akkor a másikhoz is becsengetnek. A vevőegység ugyanis mindkét jelre reagál, és megszólal a szép dallam. Fogalmam sincs, lehet-e ezen módosítani valamiféle beállítással, nem kizárható, hogy lehet, de ezek körül az okos otthonok körül még rengeteg mizéria és hibalehetőség várható. Valamelyik cikknél hülyéskedtünk is már ezzel a kommentekben.

  9. Mate011 szerint:

    Sziasztok!
    Az eszközvezérlésről jut eszembe: A felsőbbkategóriás telefonokba pont azért került vissza a már rég elfeledett infraport, hogy televíziónkat tudjuk vezérelni az okostelefonokkal, ugyanis a távirányítók is infrán kommunikálnak a készülékkel. De ennyi erővel megoldható például az is, hogy összepárosítjuk telefonunkat az autó elektromos zárszerkezetével, így ha épp nem találjuk a kulcsot, akkor ki tudjuk nyitni a kocsit, vagy épp a garázskaput. A biztonságra itt tényleg nagy hangsúlyt kell fektetni, meg kell például oldani, hogy az éterbe kiküldött kód (amivel a készülék kinyitja a kaput) titkosítva legyen, és rendszeres időközönként cserélődjön. Mondjuk a titkosítás is feltörhető, épp ezért kell a biztonsági szakembereknek keményen dolgozni, hogy ők legyenek előrébb, ne a kódfejtők. Azért egy intelligens otthon is sok kockázattal jár, a vezérlő készülékeket komoly vírusvédelmi megoldásokkal kellene ellátni ahhoz, hogy a kártevők sehogyan se férjenek hozzá a kiadott utasításokhoz, illetve véletlenül se tudják átvenni az otthon irányítását, mert adott esetben ebből komoly kár keletkezhet. Nade erősen elkanyarodtam a témától, meglátjuk merre fejlődik a világ, és mennyire sikerül kiaknázni az okostelefonokban/tabletekben rejlő lehetőségeket.

  10. Verica szerint:

    Sziasztok!

    Sony erixon xperia pro-t vagy minipro-t szeretnék venni a közeljövőben. Már sokat érdeklődtem, de mág lenne pár kérdésem, ami még mindig nem egyértelmű:S.
    A pro-n és a minipro-n 4-es vagy 4-től fölfelé lévő android van? Vagy ez telefonja válogatja? És van külön 4-es és 4.1-es, vagy a 4-es csak a száma, és rögtön 1-gyel kezdődik, vagy az is egy külön verzió? Honnan lehet megtudni, hogy egy telón milyen android van? Ja, és az espeak-hoz nem lehet vhonnan letölteni hangmintát úgy, mint a wocalizer hangokhoz vagy a realspeak-hoz?
    Majd még lehet, hogy írok.

  11. adns szerint:

    Sziasztok, a Minipro és a Pro is 2.3.4 Ginger Bread operációsrendszerrel szerezhető be, és frissíthető a 4.0.4 szoftra. Van feljeb is 4.1 4.1.2 4.2 4.3 és ezek akadálymentesebbek már mint a prok.
    Az Espeak teljességel olyan mint Windows alatt a hangja.
    Szóval, én azt javasolnám hogy például Samsung Galaxy SIII mini-t vegyél, mert ezen már akadálymetesebb a rendszer mint a 4.0.4-gyel szerelt pro készülékeken. 2.3 nem működik még érintővel. A Minipro és pro teljesítményén sajnos ront ha 4.0.4-re frissíted. Ja és ha 4.1.2-es masinát is veszel, akkor is nézz utána, mert egyes gyártók masináin nem megy rendesen a felolvasó. Például ZTE. De ha Samsungot veszel 4.1 vagy fentebbi rendszerrel, akkor egészen kiforrodt lesz. Írni meg lehet rajta tanulni, nem nehéz. Telefonálni egyszerű, bár itt már külön app van rá. A Skype akadálymentes, van Windows live messenger támogatása is a repertoárban. A masinák túlnyomó többsége például a pro készülékek és Samsung SIII mini Micro USB-n veszik a töltést, és köthetők gépre. Mint például E52. Mailezni jól lehet róla, a beállítások az ezköz névjegye legalább is legalsó menüpontban megnézhető a verziószám. Többségükben van Bluetooth, és szinte mindben Wi-fi. Bluetooth billentyűzettel is remekül megy az írás ékezetekkel is. Remélem, leírtam a lényeget.

  12. Verica szerint:

    Nagyon köszönöm a segítséged! Lehet, hogy ez lesz, főleg, hogy pro-t vagy minipro-t már nem nagyon gyártanak.

  13. Osillo szerint:

    Majd az Android guruk kijavítanak, ha kell, de nekem spec annyi a bajom az Androidos telókkal, hogy sajna a mai napig is nagyon sokat a régi 2.3-as rendszerrel adják. Ahogy adns fentebb kifejtette, ilyet nem érdemes ma már venni. Főleg, hogy ha tényleg egyáltalán nem képes a 2.3 + TB páros együttműködni érintőképernyő esetén, mert ugye a mostani készülékek gyakorlatilag mind érintősek. Tehát a lényeg, hogy ha valaki olcsóbb Androidost venne, akkor azon szinte tuti, hogy még a 2.3 van, így meg ugye használhatatlan a mi szempontunkból. Maradnak tehát a drága készülékek. Ott meg sok esetben a drágaságot a minél nagyobb kijelző, meg a minél több megapixeles kamera határozza meg, ami nekünk nem túl lényeges. Úgyhogy ez az aggasztó szerintem. Konkrétan az említett S III Mini ahogy nézem, úgy 58 ezer körül már kapható. Mondjuk ez nem olyan veszélyes akkor, ha valaki tényleg ki is használja a készüléket.

  14. Verica szerint:

    Sziasztok!

    Van vkinek tapasztalata a Omnipage pro scann-elős programról? Most finereader-t használok (hát az túlzás, hogy használom), de hallottam egy ilyenről, és hogy elvileg jól működik jaws-zal is. Vmi ötlet?

  15. Osillo szerint:

    Verica, ha rám hallgatsz, maradsz az ABBYY FineReader-nél. Az OmniPage Pro-t én magam sosem használtam, de tudom róla, hogy egy szintén nagyon jó szoftver. Viszont az FR-nél tuti, hogy nem dolgozik jobb hatékonysággal, nyilván a felülete és a kialakítása más a programnak, esetleg lehet, hogy valakinek az jobban bejön. De biztos, hogy nem jobb. Ha fontos a magyar nyelvű felület, akkor végképp ne foglalkozz vele, mert az újabb verziói tudtommal már nincsenek magyarítva, csak a régebbiek. Egyébként a Jaws 14-ben is az OCR funkció az OmniPage “motorján” alapszik, ez külön összetevőként települ fel, mikor a Jaws-t telepíted. Szóval a lényeg, hogy az FR-t nem érdemes semmire sem leváltani.

  16. Andrea szerint:

    Üdv! Én bekapcsoltam a tabletemen ezt a beszélő navigációt érdekességből.De nem tudom kikapcsolni!!! Három oldalon van nekem az alkalmazások és csak az első oldara enged a többi kettőre nem enged,hiába húzzom jobbra az ujjam ahogy a beállítás előtt csináltam. Kérlek segítsetek,hogy hogy lehet ezt funkciót kikapcsolni.

  17. RauchR szerint:

    Sziasztok,

    Andrea, jól értelmezem, hogy neked alapesetben nincs szükséged a beszédre? Tehát nem vagy látássérült, egész egyszerűen kipróbáltad, milyen így használni egy tabletet?
    Ha ez a helyzet, akkor fontos tudnod, hogy míg ez a beszélő alkalmazás aktív, megváltozik az érintőképernyő kezelése. Lapozni például úgy tudsz, hogy egy ujjadat húzod a kijelzőn először balra, majd felemelés nélkül jobbra és végül még egyszer balra. Tehát bal/jobb/bal – csak szépen katonásan. :D
    Ellenkező irányba a jobb/bal/jobb mozdulatsorral lépsz.
    De elvileg a kétujjas görgetésnek is működnie kell, ez viszont olyan, mint a beszélőszoftver nélkül, tehát két ujjadat balra, vagy jobbra húzod.
    Nem muszáj egyébként az alkalmazásaidhoz elgörgetni. Ha az első oldalon van a beállítások menü, akkor abba menj bele, ez esetben kettőt koppints rá. Majd kisegítő lehetőségek, és ott lesz a TalkBack. Itt tudod egy kapcsológombbal állítani az aktuális állapotát, tehát be, vagy ki. Amint kikapcsoltad, olyan lesz a készülék, mint annakelőtte.

  18. Andor szerint:

    Sziasztok.

    Ha már prestigió itt lenne egy model.
    Kíváncsilennék, hogy a leírt céloknak ez a típus megfelelne?

    PRESTIGIO MULTIPAD 3870 DUO 7″ 8GB WI-FI BLACK
    7″, Kapacitív multitouch, 1024×600, Dual Core ARM Cortex A9 AML8726-MXS 1,5GHz, 1GB, 8GB, Android 4.1 Upgradable, Webcam, microSD, USB, WIFI,

    elölre is köszönöm szépen a segítséget.

  19. RauchR szerint:

    Szia,

    Zenehallgatás, wifis böngészgetés, skype, ezekre jó. De amúgy vakos használatra nem lenne jobb egy telefon? Kompaktabb méretű, általában van benne GPS, nyilván simfoglalat, esetleg simfoglalatok. Én például tuti nem vennék többször tabletet. Akkortájt, amikor ez a cikk készült, viszonylag olcsón be lehetett szerezni egy alapkategóriás táblát, legalábbis olcsóbban, mint akkor egy 4.1-es androidos telefont. Mostmár kb 22, 23-ért be lehet szerezni egy viszonylag jól működő telót, persze abban még nem lesz 1 GB ram.

    • Andor szerint:

      Szia.

      Köszönöm szépen a segítséget.
      Tabletet csak érdekességként kérdeztem esetleg ha ugyalakul,hogy vennitudnék egyet, hgoy jó-e vagy más kellene.
      De köszönöm szépen azt, hogy a telókról szóltál pár szót.
      Ha már így szóba került a telefon eddig azt hittem, hogy ilyenárban nincs telefon amit használni lehet olvasószoftverrel.
      Mi az amit megkell nézni ha esetleg telefonvásárlásra kerülne a sor?
      Ugy értem androit milyen legyen rajta, mirekell oda figyelnem egyébb trereken?
      Egy ilyenárban már jólenne legalább lenne ami olvas és visszatudnék nézni dolgokat, mert jelenpilalnatban nincs normálistelefon a kezeimközött.

  20. RauchR szerint:

    Szeva Andor,

    Hát figyelj. Millió és mégegyszer ennyi telefon van a piacon mostmár. Akár egy év alatt is sokat változhat a piac, én most csak a kártyafüggetlenül elérhető telókról írnék pár dolgot, mert a szolgáltatói konstrukciók tagságtól meg szolgáltatótól függően személyre szabhatóak.
    Egy androidos okostelefon kártyafüggetlen kezdőára jelenleg 20000 forint. Egy kevésbé nevesebb gyártó, mondjuk egy Prestigio vagy egy, mittudomén, navon, vagy akár Alcatel, ilyen áron általában ad egy 4.2-es Androidod, 1 GHZ-es processzort, 512 MB ramot, GPS-t, Wifit, és általában egy nagyon pici felbontású kijelzőt, de a vakot mondjuk pont nem hatja meg, hogy mekkorák a pixelek a telefonján.
    Két éve ennyiért szereztem be azt a tabletet, amiről ez a cikk született.
    Elvben ezeken is megy a felolvasó, a gond inkább ott van, hogy biztos elég kényelmes-e ez ahhoz, hogy a mindennapokban használd. Mert ugyebár az Android minden gyártó készülékén eltérhet.
    Anélkül, hogy bárminek is reklámot csináljak, pusztán tapasztalatból írom le, hogy nagyjából egy hete van nálam egy Samsung galaxy young készülék.
    Ez nagyjából 22, 23000 forintért szerezhető jelenleg be, a kategóriájában picit több, 768 MB rammal bír, valami 1 GHz-es proci, GPS, Wifi, 4 GB belső tárhely, Micro sd foglalat, és kisfelbontású kijelző.
    Ha az ember nem akar mondjuk skype-olás közben navigálni, webet böngészni és még ehhez zenét is hallgatni, tehát kompromisszumkész, és megelégszik egyszerre egy, de max kettő alkalmazás egyidejű futtatásával, akkor már ez az abszolut belépőszintű telefon is sokmindenre jó lehet.
    Én firefoxszal böngészek, GPS navigációt használok, Skype-olok, Viberrel szórakozok, persze az alapfunkciók, mint névjegyzék meg effélék is mennek, működik az Androidos pénzolvasó is. Nyilván mondjuk szöveget szerkeszteni ez a telefon és úgy általábanvéve az android kevés lesz, de átlagfeladatokra, meglepően kényelmes vezérlőgesztusokkal ez tökéletes.
    Nyilván nem nagyon fog frissebb androidot kapni, így mondjuk két év múlva lehet elavult lesz már, nadehát ez nem egy nyolcvan, vagy száznyolcvan ezer forintos készülék, hanem cirka húszért a tiéd, mindenféle szolgáltatófüggőségtől mentesen.
    Szóval nem olyan lehetetlen dolog ma már viszonylag olcsón jó androidos telefont szerezni, a gond mindig ott keresendő, hogy a gyártó által adott androidban lehet némi kockázat. A Samsung ezen a téren, világelső készülékgyártóként, jó munkát végzett.
    És lehet, hogy egy csomó gyártó is jól használható androidot dobott össze, csak ugye ki kéne őket próbálni. Én erre most ráhibáztam, hála a jó égnek.

    • Andor szerint:

      Szeva Robi.

      Nagyon szépen köszönöm az információkat és a segítséget.
      Ezekre pont jó lenne egy ilyenkészülék, megtanulni a dolgokat a kezelést nem is lenne rosszötlet.
      Nem is gondoltam volna, hogy ebben az árban van ilyenszíntü készülék amivel igy ellehet lenni.
      két ismerősömnek nézegettük a telóját egyiké egy olcsóbb telefon volt és már ő is mondta, hogy van benne ilyen nekünk valófelolvasó.
      Fúrcsáltam is, hogy most ilyen létezne vagy csak valami bemutatóféle fajta dolog.
      De most, hogy megerősítetted így már elhiszem, hogy normálisan lehet használni.
      Megjegyzem mindkettőn angolul kapcsolt be a felolvasó, de gondolom átlehet állítani vagy ha lekell oda is tőlteni valamit.
      Nekem nem is kéne egyenlőre többre, hisz tisztában vagyok ezeknek a készülékeknek a tudásukkal, hogy mirelehet használni őket.
      Nekem ez kiválóan megfelelne.
      Még egyszer köszönöm szépen és ha valami fejlemény van, írok és vagy magánban, vagy valamilyen formában beszélgetünk beállítás egyébb dolgok ki, vagy bekapcsolása a készülékben.
      Egyszóval mire figyeljek én még kezdő vagyok ezekben az androidos dolgokban.

  21. Osillo szerint:

    Andor, amelyik készüléknél gyárilag telepítve van a képernyőolvasó, azaz a TalkBack, ott ha azt bekapcsolod, akkor aktív netkapcsolat nélkül angolul fog megszólalni a Google szövegfelolvasó, amit a TalkBack alapértelmezetten használ beszédszintiként. Ha van netkapcsolat, akkor már tudja a magyart is, de szintén a Google szövegfelolvasót fogja használni, mivel csak az van telepítve gyárilag. A normális használathoz, azaz hogy mindig magyarul legyen képes felolvasni, le kell tölteni és telepíteni kell az eSpeaket. Az Android 4.3-tól felfelé az ingyenesen elérhető eSpeak már nem működik, így a kb. 300 Ft-os árban lévő Cainteoir-féle eSpeaket kell megvásárolni és telepíteni. De mivel épp az olcsó, alsókategóriás masinákról folyik a csevely, ahol jellemzően még régebbi droid verziók futnak, elegendő lehet neked az ingyenes eSpeak is. Tehát ha pl. 4.2-es rendszerű telót veszel, akkor az jó lesz, csak kevésbé lesz mondjuk testre szabható az eSpeak, mint a fizetős verzánál. Az ismerőseidnél vélhetően azért szólalt meg angolul, mert a TB csak a Google szintit tudta használni. Apropó, ha esetleg 4.3 vagy újabb droidot használnál majd, akkor telepítheted a fizetős eSpeak helyett annak a Freekocka Edition változatát is :) , amit megtalálsz belinkelve egy Androidos cikkben. Egyetlen hátránya az lesz, hogy nem fog frissülni, de attól még használható lesz.

  22. Osillo szerint:

    Ja, még valami: ha esetleg mégsincs telepítve gyárilag a droidra a TB, akkor sem kell megijedni, a Google Play Áruházból ingyenesen telepíthető a Google TalkBack.

Véleményed vagy tapasztalatod van a témával kapcsolatban? Itt leírhatod!

Az e-mail címek rejtve maradnak. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>