Játékbemutató: Adventure At C

Ötletes, izgalmas, hangulatos és helyenként roppant nehéz. Ezt kínálja nekünk egy viszonylag új, ízigvérig magánfejlesztésű mászkálós, ügyességi alkotás.
Alaptörténete ugyan kissé gagyinak hat, de a megvalósítás olyan pazarul sikerült, hogy aki szereti az egyszerűen kezelhető, de mégis kihívást jelentő, billentyűzetverős programokat, az garantáltan jól jár. Főleg, hogy a játéknak még egy kis retro hangulata is van.

Akár videojátékokról, akár audiojátékokról beszélünk, az a helyzet, hogy néhány típust képtelenség megunni. Azoknak, akik szeretik, lényegében időről időre újabb élményeket szerez egy-egy játék, pedig majdnem teljesen ugyanolyan, mint az előző. Csak épp mondjuk más a karakter, mások a hangok, de a lényeg ugyanaz: ugráljuk át a szakadékokat, csapjunk le magunk körül minden ellenfelet, és jussunk át az adott pályán. Annyiféle ilyen kreálmány leledzik a játékok piacán, hogy lehetetlen lenne összeszámolni. Különösen a régi időkből, a Commodore, vagy akár a Nintendo gépein, zsákszámra készültek a különböző oldalnézeti, 2d ügyességi szoftverek. Elég csak a számtalan Mario-ra gondolni, kezelésüket tekintve majdnem mind ugyanolyanok voltak, és mégis óriási tábor rajong értük ma is.
A most tárgyalt játék koncepciója sem bonyolult. Oldalnézetből irányítjuk játékosunkat, kvázi jobbra és balra haladhatunk, a fel nyíllal a levegőbe szökkenhetünk, a le gombbal pedig guggolunk. Rengeteg helyen láttunk már ilyet, ezt kiegészíti még a jó öreg szóköz billentyű, amellyel ütések vagy lövedékek formájában szórhatjuk az áldást, egyszerű és nagyszerű. Mégsem unalmas, legalábbis az Adventure At C: fejlesztőjének sikerült feldobni a programját mindenféle extrával, ezek miatt lett ez a szoftver kiemelkedő.
Az alaptörténet szerint számítógépünkön egy óriási vírusfertőzés pusztítja a fájljainkat, mi pedig belépünk masinánk dimenziójába, ebben a világban pedig személyesen küzdünk meg a vírusokkal. Elsőre ez így igencsak megmosolyogtató, sőt bugyuta is, de a játékmenet remek. Bármikor elvonatkoztathatunk a számítógépes überkockás történettől, mert az úgynevezett vírusok valójában érdekes hangú szörnyecskék, akiket likvidálnunk kell. A pályákon pedig akadályok, szakadékok, különböző platformok várnak ránk, hatalmas szükség lesz tehát a jó reflexekre, a gyors reagcióra és egy valamire való billentyűzetre. Nameg egy jó nagy adagnyi türelemre is, merthogy egy idő után az alkotás elég komolyan elkezd nehezedni.

A játék beszerzése, alapok

A szoftver Hivatalos oldala meglehetősen puritán. A Downloads hivatkozásra kattintás után H billentyűvel lépjünk az első címsorra, majd lefelé megtaláljuk a letöltést elindító linket.
Telepítő nincs, egy tömörített zip állomány kerül a gépünkre, oda bontjuk ki, ahova akarjuk, az így kapott mappában található AAC.exe fájl indítja a játékot.
Első lépésként javallott belőni egy SAPI alapú beszédszintetizátort, mert a játék közben minden instrukciót ez fog elmondani nekünk. A menüben keressük tehát meg a TTS Configurationt, és nyilakkal jelöljünk ki egy hozzáférhető szintetizátort. Jaws felhasználóknál kissé időigényesebb a dolog, mert a nyilakkal végig kell vereketni magunkat a BME Profivox hangjain, amelyek nem elérhetőek, így minden lenyíl lenyomásakor egy hibaüzenet hangzik el. Szerencse, hogy ezt a beállítást ideális esetben csak egyszer kell megadni.
Ha megvagyunk, indítsunk új játékot a New Game paranccsal. Az ötletesség már ezen a ponton is kiütközik, ugyanis játékunk állásának mentéseit különböző fiókokba, slotokba rakhatjuk.
Minden slotot el is nevezhetünk, és noha nem feltétlenül egyértelmű elsőre, mi értelme van egy egyszerű játéknál a többfelhasználós üzemmódnak, azért nem rossz a dolog. Ha elkezdtünk játszani, de esetleg a gépünkön valaki más is kipróbálná, nyithat magának új slotot, ezekből 16 áll rendelkezésre, ami több, mint elég.
Ha megadtuk nevünket, meghallgathatunk egy intrót, amely elregéli, miként is kerültünk mi ebbe a bizonyos számítógépes világba, ahol mindenféle vírus ránk feni a fogát.
Ki kell emelni, hogy a fejlesztés legnagyobb részét egy lelkes, okos és minden bizonnyal pofátlanul fiatal ifjú programozó végezte. Ő szólal meg a legtöbbször a programban, az irányított karakter hangja is ő, valószínűleg ez az egész játék egy egyszemélyes projekt. Ami viszont ebben igazán jó, hogy mégsem kelt bóvli hatást. Na jó, néhány helyen azért kicsit vicces a dolog, és elkelt volna néhány acélosabb hangú szereplő is, de a játékmenet feledteti ezeket.
Elsőként egy tutorial pályára kerülünk, ahol mászkálás közben tájékoztatást kapunk a játékban fellelhető leggyakoribb elemekről. Így a vírusokról, akik kegyetlenül nyakoncsípnek minket, ha nem vigyázunk, a kövekről, amelyek útakadályok és át kell ugrani őket, valamint a szakadékról, ami itt, ebben a számítógépes világban rossz szektorként van aposztrofálva.
Fiatal fejlesztőbarátunk kissé több időt tölthet számítógépe társaságában, mint amennyi egészséges lenne.
De rossz szektor ide vagy oda, ez akkor is egy szakadékként funkcionál, ha közel vagyunk hozzá, át kell ugrani, mert ha beleesünk, karakterünk menthetetlenül megmurdel.
Gyakori elem még a szintén útakadályt képező fal, amely alatt viszont guggolva mindig átsurranhatunk, illetve van nekünk checkpointunk is, ha ilyenhez érkezünk, a halálunk után ide térünk majd vissza, nem a pálya elejéhez.
A tutorial végén van egy főellenség, amely egyébként minden pálya végén vár majd ránk, és általában soksok szóköz billentyűvel, vagy valamilyen trükkel lehet hidegre tenni.
Az ismerkedős pálya után tehát jöhet élesben is a kaland.
Ezen a ponton is meglehetősen formabontóra sikeredett a megvalósítás, lévén a program egyes pályáit külön név illeti. Kockák ismét előnyben, a pályák ugyanis egyfajta mappanevek, mégpedig olyanok, amelyek számítógépünkön minden bizonnyal gyakran előfordulnak. Így kezdünk a letöltésekkel, megyünk tovább a képekbe, jönnek a zenék, és így tovább, egészen a legnagyobb megméredtetést jelentő Windows mappáig.
Sőt, tulajdonképpen az sincs kőbe vésve, milyen sorrendben teljesítjük a pályákat/mappákat, egyedüli megkötés, hogy a Windows mappába csak akkor lesz szabad bejárásunk, ha az összes egyéb pályát sikerrel teljesítettük. Jótanácsunk viszont, hogy érdemes a pályákon sorra haladni, így balról jobbra betérni minden mappába, a nehézségi szint ugyanis így lesz követhető, és fokozatosan megismerkedhetünk a különböző típusú ellenfelekkel vagy nehezítő tényezőkkel.
Az előszoba jobb szélén viszont van egy bolt, ahonnan vásárolhatunk plusz életet, életerőt, feltuningolhatjuk védekezőképességünket, vagy plusz erőre is szert tehetünk, így eredményesebben fogunk odasózni a randa vírusoknak.

Játékélmény, hangulat

A végeredmény egyaránt lett kissé futurisztikus és retro. Ezen ambivalencia leginkább a számítógépes környezet és a 8 bites háttérzene párosításából adódik, plusz az ellenfelek sem rendelkeznek emberi hangokkal. Bár látássérülten annyira nem jellemző, de aki esetleg játszott annak idején régi videojátékokkal valamely őskövület konzolon, az tudja, miről beszélek. Maga a játékmenet alapesetben rémegyszerű, általában balról jobbra haladunk, a szakadékokon átküzdjük magunkat, agyonverünk minden szörnyet, és törünk előre. Később aztán nehezedik a dolog, lesznek olyan részek, ahol különböző, hangot adó platformokon kell végigugrálnunk, ha pedig mellélépünk, kezdhetjük elölről az egész mutatványt.
Megint más helyeken egy ritmusra ismétlődő hang elől kell elfutnunk úgy, hogy azon másodpercekben haladunk át az adott helyen, amikor épp csend van. Nem új ötletek ezek, és tényleg megannyi ilyen videojáték létezik már, de audiojátékból viszonylag kevés ilyen van. Minden pályán más a zene, szinte mindig belefutunk új hangokba és újszerű kihívásokba, így bátran kijelenthető, hogy nem válik egyhangúvá a játék.
Az is dícséretes, hogy néhány pályán, noha szintén a számítógépes berkekből, de extra feladatokat is kapunk. Ilyen például, amikor egy hangos captchát kell beírnunk, vagy el kell játszanunk egy adott dallamot egy virtuális midi billentyűzeten.
Más pályák inkább labirintusszerűek, ennek is érdekes a megvalósítása. Egy oldalra scrollozós környezetben elsőre nem igazán érthető, hogyan áll össze egy labirintus, hisz csak két irányba haladhatunk, de itt is van pár egyéni jó ötlet. Az adott pálya tele van olyan platformokkal, amelyekre lépve eljutunk egy-egy helyre. Egyes ilyen platformok egyenest egy szakadékba/rossz szektorba kalauzolnak minket, mások visszább teleportálnak, megint mások viszont teljesen új, idáig nem ismert pályarészeket tesznek elérhetővé. Megemlítendőek még a felszedhető extrák, amelyek plusz életerőt, extra életet, fél perces sérthetetlenséget, de akár mérget is tartalmazhatnak, utóbbi az életerőnket csökkenti.
Minden pálya végén a pihenőbe érünk, ahol mehetünk egyből tovább, vagy elnézelődhetünk vásárolgatni is, mégpedig azon pontokból, amelyeket a pályák teljesítésével gyűjtünk.
A Windows mappa lényegében egy külön epizódnak is felfogható, itt a pályák már egymás után jönnek, előszoba nincs, shoppingolni sem lehet. Itt mentésre sincs lehetőség, ha kilépünk, a Windowst elölről kell kezdenünk.
Ide azonban előtte el kell jutni, ami elsőre nem olyan egyszerű feladat. Ésszerű határokon belül nehezedik a dolog, de bosszúság nélkül csak kevesek ússzák meg. Ami nem is feltétlenül baj, hiszen kihívás nélkül nem lenne érdekes.

Vélemény

Pont valamelyik korábbi cikkünkben szóltunk néhány szót arról, hogy az audiojátékok esetében milyen sok múlik a lelkes kisfejlesztőkön, akik általában önmaguk vagy szűk környezetük szórakoztatására kezdenek bele valamibe, ami esetenként aztán egészen jól sül el. Most ez a szituáció áll fenn.
Okos, átgondolt, kihívást jelentő alkotás lett az AAC, amely kortól és nemtől függetlenül elszórakoztathat mindenkit, akik szeretik az ügyességi kalandokat.
A cikk végére viszont tartalékoltunk néhány egészen mosolyfakasztó dolgot, ugyanis néhány helyen azért óvatlanul is érződik, hogy egyéni, otthoni fejlesztésről van szó. Az én személyes kedvencem az, amikor karakterünk rossz szektorra lép és elhalálozik. Az ekkor kiadott, valóságosan szenvedő hang nekem akaratlanul is azt juttatja eszembe, hogy az ifjú fejlesztő néhai gyerekszobájában, íróasztala előtt egy mikrofonba nyögdécsel, mégpedig lehetőleg nem túl hangosan, nehogy még a végén be találjon jönni apu, azzal az egyébként indokolt kérdéssel, hogy drága csemetéjének hova a fenébe tűnt el a józan esze.
Néhány hangeffekt tehát kissé otthoninak hat, de még épp elviselhető mértékben, és a végkifejlet fényében ez még igazán megbocsátható.
Sőt, kijátszás után bónuszpályákat is kapunk, ami szintén nem elhanyagolható figyelmesség.

Az Adventure at C: egy jó játék. Röviden és tömören erről van szó. A megvalósítás tökéletes, nincsenek programhibák, indokolatlan fagyások, elhibázott pályák, minden úgy működik, ahogyan kell. A hangulat kellemes, a kihívás része is oké, azaz teljesíthető, de nem fogjuk tudni félvállról venni.
Mi ezúton gratulálunk a fiatal fejlesztőnek és segítőinek, reméljük, még látunk tőle ehhez hasonlóan kiemelkedő kompozíciójú audiojátékot. Sokan örülnénk neki.

A bejegyzés kategóriája: Játék
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Játékbemutató: Adventure At C bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Erdődy Viktor szerint:

    Sziasztok!
    Nem lenne rossz ez a játék, de egyszerűen nem tudom átugrani a rossz szektort. Akár mit csinálok, elhalálozok!
    Hogy kell átugorni?
    Kösz a választ

  2. RauchR szerint:

    Sziasztok!

    Viktor, amikor a szektor előtt megnyomod a fel nyilat az átugrás megkezdéséhez, akkor a jobbra gombot nyomogatni kell, míg a levegőben vagy. Nem elég tehát lenyomni és lent tartani, így gyakorlatilag pont a szektorba érkezel. Nyomogasd a jobbra gombot, úgy jónak kell lennie.

  3. Erdődy viktor szerint:

    Sziasztok!
    Robi! Köszi a tippet, miután feltettem a hozzászólást, rá is jöttem a dologra.
    De most egy új akadállyal kerültem szembe. A letöltések mappa nevű pályán, amikor egy agresszív vírussal találkozom a végén, nem jöttem rá, mit is kell tenni. Ez az a pont, amikor felhívja a figyelmet a program, hogy egy agreszív bootvírus jelent meg. Mivel nem nagyon értek angolul, ezért nemjövök rá, mit is kell tennem, hogy ezt a zip fájlt támadó vírust kiirtsam, és így tovább tudjak menni.
    Köszi a választ!
    Viktor

  4. RauchR szerint:

    Sziasztok!

    Itt annyi a lényeg, hogy jobbról vírusok tartanak balra, ahol egy vékony hangú objektum löki az igét, őt kell megvédeni. A vírusokat ki kell nyírni, mielőtt hozzáérnének a bal oldalt található állományhoz. Kb 20 vírust kell így lecsapni.
    Van amúgy egy mp3-ba rögzített végigjátszás, amit eredetileg nem nagyon akartunk így az elején feltenni, hiszen ha az ember végighallgatja, oda a játék öröme. De aki játszani akar, az amúgy is csak azt a részt hallgatja meg, ahol elakadt, aztán folytatja.
    Szóval lehet megkeresem, és belinkelem, vagy ha valaki tudja, hol van ez, az segíthetne.

  5. dávid szerint:

    vannak ilyen idegesíttő madárkák szerintem már túlhosszúra nyúlt a madárlődözős rész legyen 20 30 madár de a 3000edik kiírtása utaán aztmondtam előbbtöltökföl egy webáruházat mint hogy ezt végigvigyem

  6. dávid szerint:

    ja és ami még ciki, az oldala megszűnt a figurának

  7. RauchR szerint:

    Szevasztok,

    Dávid, nem kell mind lelövöldözni a madarakat, pláne, hogy így soha nem lesz vége. Az a titka a dolognak, hogy átugrod a tőled jobbra található rossz szektort/szakadékot, aztán megállsz. Megvárod, amíg a következő madár odaér hozzád és elkezd csipkodni, aztán balra visszaugrasz. Ezt kb kétszer kell megcsinálni, gratulálni fog neked, ha sikerült a mutatvány.
    Aztán mehetsz tovább.

    Ééés tényleg elérhetetlen a régen még működő oldal, úgyhogy a játékot fel fogjuk rakni ide, hogy le lehessen tölteni.

    Boldog nyulat!

  8. Papp Alfonz szerint:

    A játékot nem lehet letölteni mert nem elérhető az oldal.

Véleményed vagy tapasztalatod van a témával kapcsolatban? Itt leírhatod!

Az e-mail címek rejtve maradnak. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>