Kütyükörkép: Az elmúlt évek informatikai nagy dobásai

Elképesztő ütemben szaporodnak szinte az egész világon az elektronikai kütyük, az informatika több évtizedes forradalma évről évre új vívmányokat hoz, amelyeket követni is nehéz. Jelen cikkünket elsősorban azoknak ajánljuk, akik jellemzően nem kísérik figyelemmel mindennap az új informatikai eszközök megjelenéseit, de nagyon szeretnének képben lenni, mi folyik jelenleg itt. Gyorstalpaló az okostelefonról, a tábla pc-ről, az Androidról és a többiekről, így a világvége előtt, hogy senki ne távozzon el tudatlanul.

A hagyományos PC

Számítógépet valószínűleg az oldalunkat olvasó minden egyes személy használ, többékevésbé rendszeresen. Mindenki látott már notebookot, asztali gépet, és ha nincs is teljességgel képben mindenben, azt mindenesetre tudja, mi mindenre jó a számítógép, mint ilyen. Tanuláshoz, szórakozáshoz, kommunikációhoz, otthoni és céges környezetben, gyakorlatilag az élet minden területén szükséges..
Így nem is igazán szeretnénk a bemutatót Ádámtól és Évától kezdeni, inkább arra fókuszálnánk, milyen irányba fejlődött az informatika ezen ága, milyen új eszközök értek el a felhasználókhoz az elmúlt pár évben, és ezek milyen változásokat hoznak el mindennapjainkba.
A 90-es évek közepe táján már igen-igen kezdett a háztartások legjelentősebb részében elterjedni a személyi számítógép (PC), mint ilyen. Ekkor még persze az internet – legalábbis kicsiny hazánkban -, nem volt mindenki számára megfizethető, így jellemzően a számítógépet is irodai munkákra és adatok tárolására használták még az otthonokban is, de aki élelmes volt, az már ekkor be tudott szerezni játékokat, zenéket, így a felhasználhatóság egyre inkább bővült. Mindeközben az árak is csökkentek, így a számítógép hamar befészkelte magát az emberek mindennapi életébe, mind a hagyományos asztali, mind a hordozható laptop/notebook formában.
Látássérült felhasználók jelentős része már igen korán használt számítógépet, még az MS-Dos idejében, de globálisan csak később terjedhetett el.
Mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy a számítógépvásárlás szinte mindenhol egy anyagilag megengedhető és kifizetődő folyamat, rengetegen már az általános iskolában vagy a gimnáziumban is használják, munkában pedig szinte mindenki.
Ezekre viszonylag jól ki is fejlődtek a használható képernyőolvasó szoftverek, a legelterjedtebb Windows operációs rendszer alá Magyarországon kétfélét is használnak a felhasználók, az ismertebb Jaws, és a még kevéssé ismert, de ingyenes NVDA ugyanis a ma használt Windows operációs rendszerek mindegyikén működik.
Cikkünk igazából ezen a ponton kezd érdekessé válni, a piac ugyanis nem állt meg. Sokáig egyfajta fejlődő, de felépítésben és kinézetben stagnáló tendencia volt megfigyelhető, mígnem 2008 végén, 2009 elején elindult egy új törekvés, néhány gyártó ugyanis szent és sérthetetlen céljának érezte, hogy olcsóbb, megfizethetőbb és kisebb hordozható számítógépet gyártson a célközönségnek, ezek lettek aztán a netbookok. Ezek a kis masinák a mai napig kaphatóak viszonylag jutányos áron, bár egyes becslések szerint alig pár év múlva teljességgel el fognak tűnni, és kiszorítják őket az olyan eszközök, amelyekről cikkünk egy későbbi részében fogunk szólani.
A netbookok teljességgel ugyanolyanok, mint a hagyományos laptop számítógépek, felnyitható fedél, kijelző, billentyűzet, az egyetlen megkülönböztető jegyük az, hogy némileg olcsóbbak a hagyományos 15 collos notebookoknál, viszont kisebbek és sok esetben lassabbak is azoknál. Mégis igen népszerűek a mai napig a látássérült felhasználók körében is, különösen az iskoláskorúak kedvelik, mert könnyű, sokáig bírja az akkumulátor – egy ideig legalábbis -, és noha a teljesítménye senkinek nem okoz teljes katarzist, jegyzetek készítésére és lassúcska böngészgetésre teljességgel megfelelnek. Az oly népszerű szoftvereket is elbírják, mint például a Skype vagy az MSN, így kommunikálni is lehet velük, sokaknak ennél több nem is kell.
Az igazán jó ezekben az eszközökben az, hogy noha méret és súlybéli különbség van, felépítésbeli különbség nincs a hagyományos számítógépekhez képest, ugyanúgy a jól megszokott Windows operációs rendszer és képernyőolvasó futtatható rajtuk, tehát aki használt rendes számítógépet, az netbookot is azonnal használatba vehet, új dolgokat nem kell megtanulnia.
Mindeközben persze nem tűntek el a hagyományos, nagyobb notebookok sem, sőt kibontakozóban van egy új kategória is, amely kategória gépeinek ára már inkább a 3, 400000 forintot közelíti meg, cserébe nagyon igényes, nagyon vékony és nagyon könnyű cuccok ezek, ezt nevezik ultrabooknak, de cikkünkben ezekkel most nem foglalkozunk.
A hagyományos számítógépek piaca tehát jelen pillanatban így néz ki: asztali gépek, notebookok, még egy ideig netbookok, illetve a nagyon drága, ám nagyon igényes ultrabookok.
Ezek mindegyike használható akadálymentesen is, ám a dolognak itt nincs vége, ugyanis létezik egy másik iparág, amely egyre szorosabban fonódik össze az informatikával. Ez pedig a mobil és telekommunikáció iparága, amelynek történetének tárgyalását mi most a hagyományos mobiltelefonoknál kezdjük.

A mobiltelefonok fejlődése

Talán sokan láttunk még ordenáré méretű, kilógó antennájú téglafonokat, amelyeket előszeretettel használtak anno a nagyon menő üzletemberek, de néhány éven belül Magyarországon is akkorát robbantott ez a piac, amekkorára talán még a gyártók sem számítottak. A mobiltelefonok hatalmas rohamban érkeztek és fejlődtek, divatok és trendek követték egymást – kisebbek lettek, aranyosabbak lettek, polifonikus csengőhangot játszottak le, aztán megjelentek az összecsukható, kagylós modellek, a kamerás, zene és videolejátszós telefonok, majd legutóbb az érintőképernyő.
Bizony, a helyzet az, hogy ma már jóval kevesebben vannak azon felhasználók, akik csak és kizárólag telefonálásra és sms-ezésre használják a mobiljukat, mint azok, akik fotóznak, zenét hallgatnak vagy akár interneteznek vele.

Már a régi bunkofonokon is volt néhány játék, számológép vagy naptár, mostanság pedig a telefon többet tud, mint egy nyolc-kilenc éves számítógép. Itt meg kell említenünk az okostelefonok fogalmát, és egy kitérőt is kell tennünk, mi jellemzi a mai piacot, 2012 végén.
Az okostelefon ugyanis nem pusztán azért okos, mert olyan hihetetlen sok dolgot pakolt volna bele a gyártója, hanem azért, mert a számítógépekhez hasonlóan egy operációs rendszer fut rajtuk, erre pedig telepíthetünk programokat. A régi telefonok fixen használható eszközök voltak, az okostelefonokat pedig mi bővíthetjük ki kedvünk szerint, és olyan programokat rakunk rájuk, amilyeneket csak szeretnénk – és persze amilyen programok a rendelkezésünkre állnak.
Mint említettük vala, ezek a telefonok már a számítógépekhez hasonlóan operációs rendszert futtatnak, de a felhasználóknak nincs akkora szabadsága, mint a hagyományos számítógépeknél – ott ugyanis eldönthetjük, hogy mit teszünk a gépünkre: Windowst, Linuxot vagy egyebet, ha Windowst, akkor melyiket, milyen konstrukcióban, stb…
Az okostelefonoknál némileg más a helyzet, itt ugyanis a gyártók határozzák meg, hogy milyen rendszer futtatható az adott telefonon.
A Nokia például nagyon sokáig a Symbian nevezetű rendszert pakolta saját okostelefonjaira, de a drágább árkategóriában léteztek Windowsos mobiltelefonok is.
A legelterjedtebb okostelefonok nagyon sokáig a Nokia gyártósorairól származtak és Symbian operációs rendszert futtattak. Egy idő múlva az akadálymentesítéssel foglalkozó fejlesztők is észrevették ezt, és képernyőolvasókat készítettek ezekre a telefonokra, ilyenek például a Talks&zooms, vagy a MobileSpeak nevezetű programok.
Természetesen a mobiltelefonos operációs rendszerek nem kifejezetten hasonlítottak a hagyományos, számítógépes rendszerekhez, még a Windowsos mobiltelefonok sem úgy néznek ki, mint az eredeti, számítógépes Windows.

A mobiltelefonok tehát fejlődtek, sokak pedig a látássérült felhasználók közül Nokia okostelefonokat szervíroztak maguknak, ezeket ugyanis jól lehetett használni az említett képernyőolvasókkal. A piac viszont itt sem állt meg, az egyik, korábban is nagy jelentőséggel bíró cég pedig bemutatta IPhone készülékeit.
Ez a cég az Apple nevezetű konszern, amely kétségkívül arról ismert, hogy igen borsos árú, de igen jó minőségű termékeket pakol a felhasználók elé az asztalra, így például az IPhone 3gs nevezetű változatában már beépített képernyőolvasó is volt, még telepíteni sem kellett.
Azóta megjelent jópár IPhone, velük együtt pedig a képernyőolvasó is fejlődik. Annak ellenére, hogy ezek érintőképernyős eszközök, némi gyakorlás után teljesen jól lehet használni ezen telefonokat. Ez nem Nokia, így nem is a Symbian rendszert használja, hanem az “I” eszközökhöz kifejlesztett, IOs nevezetű rendszert. Ez egy átlagfelhasználó számára azonban nem lényeges, akkor sem, ha látássérült: a telefont ugyanis megvétele után szinte azonnal lehet akadálymentesen használni.
Egyetlen hatalmas probléma van ezekkel az Apple telefonokkal: meglehetősen drágák. Sokan ezért inkább a jó öreg Nokia telefonuknál maradtak és maradnak a mai napig is, jól megszokott, beszél, nincs vele semmi probléma.
Mindeközben azonban megjelent az itt tárgyalt harmadik versenyző is, ami nem más, mint az Android. Az Android egy okostelefonos operációs rendszer, hasonlóan az itt már tárgyalt SymBian és IOs rendszerekhez, de mégsem egyenlő ezekkel.
Az Androidot, mint mobilos rendszert nem más, mint a Google fejleszti és tartja karban: bizony, az a Google, amely Google oldalára fel-felnézünk egy kis keresgetéshez, az a Google, amelynek birtokában van a GMail szolgáltatás, a Youtube videómegosztó, és még jópár mást is ők menedzselnek az IT világban.
A Google tehát gondolt egyet, látván az okostelefonos piac óriási fejlődését, és megvásárolta a már korábban is létező, ám akkor még nem ismert Android szabadalmait, az óriási marketingnek köszönhetően pedig mára gyakorlatilag a legtöbb okosmobilon Android működik.
Rengeteg gyártó kínál Android rendszerrel működő okostelefont, így jóval olcsóbb modellek is vannak, mint például a fentebb említett Apple nevezetű gyártó IPhone készülékei. Androidos mobilt rengetegen választanak, mert a Nokia Symbian rendszerénél modernebb, az Apple IOs rendszerénél olcsóbb, és rengeteg program létezik rá. Nagyon sokáig viszont nem volt rá képernyőolvasó alkalmazás, és még most is sokkal körülményesebb azt beüzemelni és használni, mint az Apple beépített képernyőolvasóját az IPhoneban.
Ellenben óriási fejlődés tapasztalható ezen a téren, az Android 4-es verziójától felfele pedig már használhatóak vakon is ezek a telefonok, még ha kicsit körülményesebben és kiforratlanabbul is, mint az IPhone.
A látássérültek körében a ma egyik legkedveltebb androidos okostelefon a Sony által gyártott Xperia Mini Pro, ennek ugyanis az érintőképernyőjén túl fizikai billentyűzete is van, azaz nyomkodni is lehet, nemcsak tapogatni a kijelzőjét.
Van még pár mobilos operációs rendszer, de azok vagy nem beszélnek, vagy Magyarországon nem terjedtek el igazán, úgyhogy az egyszerűség kedvéért induljunk ki ebből a három operációs rendszerből: a régi, Nokiás Symbian, a nagyon jó, de nagyon drága készülékeken működő Apple IOs rendszer, illetve a legtöbbek által használt, modern és olcsó, de még nem tökéletesen beszélő Android.

A Táblagép

Fentebb szó volt arról, hogy a mobiltelefonos és a hagyományos számítógépes iparág egyre inkább fonódik össze. Ennek illusztrálására a legjobb eszköz a Táblagép vagy másik nevén tablet, amiről még nem beszéltünk.

Mik is ezek?
Tulajdonképpen fogalmunk sincs. A történet ugyanis az, hogy néhány nagy telefongyártó cég elkezdett a telefonok mellett más eszközöket is kigondolni, majd forgalmazni.
A táblák meghatározása nem egyszerű. Úgy néznek ki, mint az érintőképernyős telefonok, legfeljebb egyes variánsaik nagyobb kijelzővel rendelkeznek, ám telefonálni nem lehet velük, böngészgetni, internetezni viszont igen.
Olyan, mint a telefonálásra nem alkalmas telefon, ellenben kompakt, jól néz ki, és lehet vele zenét hallgatni, esetleg a nagyobbacska kijelzőjű táblákon filmet nézni, plusz internetezni, sőt a drágább modellekben GPS is van.
Borzasztó sokáig az volt a legtöbb hozzáértő álláspontja, hogy a tábláknak az égegyadta világon semmi értelme, és ha belegondolunk, ez az álláspont érthető is. Ha az ember telefont akar, miért nem vesz telefont, ha meg internetezni, miért venne a számítógép helyett egy olyan tepsit, ami merőben más, mint a hagyományos pc, csak egy érintőkijelző az egész?

Ezen cikk írója is határozottan erre az álláspontra helyezkedett egy jó ideig, ám óriásit tévedett: a táblagépek ugyanis olyan felháborító népszerűek lettek egykettőre, hogy mindenki csak az okát kereste.
Az első, hagyományos értelemben vett táblát az Apple cég készítette, amely cég az IPhonet is forgalmazza.
Ennek a készüléknek IPad lett a neve, a telefonos IOs operációs rendszert futtatta, és noha telefonálni nem lehetett vele, minden mást viszont igen, amit az IPhone telefonnal is lehetett.
Az Apple IPad olyan hihetetlen hullámot indított el, hogy mára annyi tábla lett a piacon, hogy megszámolni sem lehet. Természetesen itt is megjelent az Android – a legtöbb táblán az fut -, és a nagy gyártók, mint például a Samsung, a Sony, az Asus és a többiek, mind több modellt kínálnak.
Megjelentek viszont a nagyon olcsó táblák is, amelyek általában mérsékelt minőségű szolgáltatásokat kínálnak, de zenehallgatásra és netezgetésre jók, valamint jellemzően ezek is Androidot futtatnak.
Mára már odáig jutottunk, hogy sokan inkább táblát vesznek netbook vagy akár notebook helyett. Óriási divatja van ugyanis az érintőkijelzőnek, valamiért iszonyatosan menő, ha gombok nyomkodása helyett egy tepsit tapicskol a nép, és mivel jóval olcsóbban lehet táblákat kapni, mint notebookot, sokan inkábbb elviselik, hogy ezeken nem Windows fut és nem a megszokott környezet fogadja őket, cserébe olcsóbban kijönnek, van menő érintőképernyőjük, és mindenhol lehet tapogatni.
A magam részéről még mindig nem értem az okát, mi a fenéért lettek ennyire oda ezekért, mert az érintőképernyő nem alkalmas jegyzetelésre, a netbook vagy notebook sokkal kényelmesebb, a megszokott programjainkat pedig ezeken a táblákon nem futtathatjuk, hisz nem Windows, hanem android működik rajtuk.
Persze Androidra is létezik már például Facebook, MSN vagy Skype alkalmazás, meg nagyjából minden, ami csak kellhet, de akkor sem a megszokott környezetben és a megszokott módon használhatóak ezek a programok.
Az Apple által gyártott IPadek ugyanúgy akadálymentesek, mint az IPhone, az Androidos táblák esetén pedig az a helyzet, hogy igen kevés tapasztalat van velük.
Elméletben a 4.0-s Androidot vagy annál újabb verziót futtató táblák és telefonok már kezelhetők, de ezek sem nyújtják azt az élményt – egyelőre legalábbis -, mint a számítógép, vagy legalábbis nem váltják fel azokat.

Mégis, annyi tábla van, mint égen a csillag, a nagyon drága, nagyon igényes márkáktól a középkategórián át egészen a jellemzően távol-keleti noname dzsunka gyártmányokig.
A hullám pedig nem áll meg, a legtöbb piackutató szerint ezeknek a tábláknak a népszerűsége egyre csak nőni fog az elkövetkezendő években, a hagyományos asztali vagy laptop-számítógépeket is visszaszorítják.
Fontos megemlítenünk, hogy természetesen a Windows operációs rendszert gyártó Microsoft sem nézi ölbetett kézzel, ahogy elveszíti a piacait, és mindenki Androidot vagy IOs rendszert kezd el használni a táblákon. Nemrég, alig néhány hete adták ki a Windows 8 operációs rendszerüket, a legújabb Windowst, amelyről orrbaszájba az hallható, hogy ez a Windows bizony olyan jó, hogy már érintőképernyős táblákon is tökéletesen használható, kényelmes és egyszerű. Ennek azonban ára is volt: rengeteg tesztelő panaszkodik ugyanis arra, hogy az érintőképernyőre tervezett irányítás hazavágta a hagyományos egérrel és billentyűzettel történő vezérlést.
Sőt, a Windows 8-ból kapásból három verzió is készült. Egyrészt megjelent a hagyományos asztali és laptopszámítógépekre szánt windows 8, a táblagépekre szánt Windows RT, illetve a mobilokra szánt Windows Phone 8.
A látássérültek által használt Jaws vagy NVDA képernyőolvasó csak a hagyományos Windows 8 alatt működik, windows rt és Windows phone 8 alatt ezeket elfelejthetjük.

Pár hete, a Windows 8 megjelenésével elkezdtek szállingózni a piacra az érintőképernyős notebookok, amelyek úgy néznek ki, mint hagyományos társaik, csak épp a kijelzőjük tapogatásával is vezérelhetőek. Néhány tesztelő és a mi egyéni véleményünk szerint ez egy nem túl jó koncepció, gondoljunk csak bele, ha előttünk van egy notebook, miért kezdenénk el az egér helyett, kinyújtott kezünkkel a felnyitott kijelzőt tapogatni? Nemhogy elképesztő kényelmetlen és nevetséges, még a kijelzőt tartó zsanérokat is egykettőre tönkreteszi.

A jövő

Kérdés, vajon meddig tart ez az óriási táblaőrület. Nagyon jól néz ki az érintőkijelző, valóban egyszerűen használhatók ezek a cuccok, de tényleg ez az, amire hosszabb távon szükség van?
Ezek a táblák ugyanis lényegében tartalomfogyasztásra használhatók, másra nem igazán. Nagyon jó, hogy zenét játszanak le, filmet is kezelnek, ki lehet velük rakni a Facebookra, hogy a nagymama mákos kalácsa a legfinomabb a világon, de egy hagyományos számítógépet ennél sokkal, sokkal többre lehet használni.
Kérdés tehát, hogy vajon hogyan tovább. Lecseng vajon ez a hatalmas táblahiszti, és egyszerűen csak egy termékcsoport lesz a sok közül? Netán olyan okosak lesznek ezek a táblák, hogy a tartalomfogyasztás mellett minden másra is alkalmasak lesznek, amire a hagyományos számítógépek alkalmasak?
És igen, a harmadik forgatókönyv: vajon a buta táblák magukkal butítják el a minden csillivilli vacakot azonnal megvásárló fogyasztói társadalom tagjait?

A bejegyzés kategóriája: IT piac, Kezdőknek, Mobil, tablet, Mobilos oprendszerek
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Kütyükörkép: Az elmúlt évek informatikai nagy dobásai bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Osillo szerint:

    Részemről köszönöm az igen részletes és kimerítő cikket, tényleg mindenre kitért, és jól összefoglalta azt a káoszt, ami manapság megfigyelhető ezen a téren. Jómagam csak 1-2 megjegyzést fűznék a témához, ha nem bánod/bánjátok.
    1. Természetesen a régi, egyszerű mobilokon is futott valamilyen operációs rendszer, hiszen egy alapszoftverre ott is szükség volt, ami kvázi beékelődik a felhasználó és a hardver közé, hogy pl. az alapvető input/output és egyéb műveletek megvalósulhassanak. Tehát én inkább úgy fogalmaznék, hogy az okostelefon attól “okos”, hogy sokkal fejlettebb az oprendszere a korábbiakhoz képest. Hiszen a régi, “buta” telefonok is csak úgy működtek, hogy megírták azt a néhány egyszerű programot, ami bekerült a rendszerbe. De semmi több.
    2. Az Android kapcsán én fontosnak tartom megjegyezni, hogy lényegi különbség van, ha a többi mobilos oprendszerrel összevetjük. Ugyanis az Android egy teljesen ingyenes, sőt, nyílt forrású rendszer, ami a kezdetektől fogva a normál Linux kernelen alapszik. Tehát a rendszer nem csak olyan értelemben nem zárt (pl. az iOS-szal szemben), hogy tetszőleges alkalmazások telepíthetők rá, hanem maga az oprendszer is elérhető bárki számára. Bele lehet nyúlni, lehet módosítani. Persze ez az átlagfelhasználókat nem igazán érinti, vagy inkább érdekli. De pl. a neten is keringenek olyan módosított Android rendszerek, melyekkel ha lecseréljük az eredeti, szolgáltató által módosított és felpakolt Androidot, akkor kibővíthetjük annak képességeit, lehetőségeit.
    3. A Symbianhoz csak annyit, hogy a “mai napig is problémamentesen használható” kijelentéssel nem biztos, hogy mindenki egyetértene maximálisan. Többen arra panaszkodnak, hogy egy-egy frissítést követően pl. a Talks-szal sok minden nem működik megfelelően, mivel a Talks fejlesztése nem olyan ütemben és mértékben zajlik, mint a Symbiané, így akad bőven bosszúságra okot adó jelenség.
    4. A tábla témához annyit fűznék hozzá, hogy most megjelent egy még újabb csoport: azok az eszközök tartoznak ide, amik amolyan tablet/smart phone hibridek, azaz egyértelműen nem eldönthető róluk, hogy mely kategóriába is sorolhatók. Ez általában abban nyilvánul meg, hogy pl. a kijelzőjük egy okostelefonhoz kicsit már nagyok, ám egy táblához meg kicsit talán kicsi. Szóval valamiféle átmenet a kettő között.

  2. RauchR szerint:

    Sőt, van még pár kategória, amit a cikkben nem említettem meg, nem akartam, hogy túlságosan sok legyen az érintőképernyős hibridféle hülyeségekből, mert esetleg zavaróak lehetnek. De létezik a tábláknak egy olyan kategóriája is, amelyekhez dokkoló segítségével billentyűzetet is varázsolhatunk, ergó egyfajta notebookká vagy netbookká alakíthatjuk őket. Így használhatjuk táblaként és notebookként is. Sőt, ha már itt tartunk, az Asusnak van egy nagyon érdekes és nem mellesleg igen borsos árral rendelkező terméke, amely a Padfone névre hallgat, és már a második variáns is kijött belőle. Itt pedig a táblát telefonként is használhatjuk, sőt talán pontosabb fordítva: a telefont használhatjuk táblaként. Kapunk a mobil mellé egy tabletkeretet, amibeb ecsúsztatva a motyót, már táblává is alakul. Az első verziójához még billentyűzet is tartozott, így gyakorlatilag három készülék volt egyszerre: tablet, telefon, notebook. Van itt minden!
    Az Android haxolásáról semmiképp sem akartam ebben a cikkben beszélni, egyik rendszerrel sem akartam behatóbban foglalkozni, ennek a cikknek az volt a célja, hogy aki kevéssé követi nyomon a változásokat, az tisztában legyen egy részükkel, és megtudja, mi az alapvető különbség egy IPhone és egy Androidos telefon között.
    De nagyon szépen köszönjük a mindenféleképpen hasznos kiegészítő infókat!

Véleményed vagy tapasztalatod van a témával kapcsolatban? Itt leírhatod!

Az e-mail címek rejtve maradnak. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>