VMware Player: virtualizáció felsőfokon

Mi az a virtuális gép, és mire jó egyáltalán?
A most bemutatott alkalmazás segítségével a kísérletező kedvű felhasználók létrehozhatnak saját számítógépükön belül egy virtuális, valójában nem is létező számítógépet, amelyen külön operációs rendszer fut, és szinte teljesen olyan a dolog, mintha két számítógépünk lenne.
Így megvalósíthatjuk például, hogy új konfigurációnkon régi operációs rendszert futtatunk, legyen szó nosztalgiázásról, egy szoftver kipróbálásáról, vagy szimplán csak időtöltésről.
A virtuális számítógép tipikusan az az elfoglaltság, amely egyesek szerint tökéletesen értelmetlen, és kizárólag a szoftverfejlesztők számára van gyakorlati haszna. Szerintünk ennél azért többről van szó, de tény, hogy némi kockakedvre azért szüksége lesz annak, aki szeretne egy jót virtuális gépezni. Mindenesetre az alábbi cikkben minden fontos információt megtalál hozzá, úgyhogy kalandra fel!

Több éve érhetőek el olyan szoftverek mind pc-re, mind más architektúrákra, amelyek egy fizikailag ugyan létező számítógép hardverelemeit emulálják, maga a virtuális gép azomban csak szoftveresen emulált számítógép, valójában a fizikai gépünk hardvereit használják, valamint ennek a memóriájából is táplálkoznak. Elsőre talán picit bonyolultnak hangozhat a dolog, de cseppet sem az. Adott egy kézzel is fogható, fizikai számítógép, ezen fut az operációs rendszerünk, a rendszerprogramok, valamint a felhasználói szoftverek. Léteznek olyan programok, melyek egy virtuális környezetet hoznak létre, ebbe pedig tetszőleges operációs rendszer telepíthető, így lényegében két rendszer futhat párhuzamosan egymás mellett. A virtuális gépre egyébként bármilyer oprendszer telepíthető: windows, linux, de akár különféle dos-változatok is. Jelen cikkünkben egy ilyen, virtuális gépek létrehozására és futtatására alkalmas szoftvert mutatunk be, amely a VMware player névre hallgat.
A program otthoni használatra teljesen ingyenes, létezik egy fizetős változat, ez a VMware Workstation, hétköznapi használatra viszont teljesen megfelel a Player is. A VMware termékeiről általánosságban elmondható, hogy mind Windows, mind Linux rendszerekre is elérhetők, ezalól cikkünk alanya sem kivétel, következzék most a letöltés, majd a telepítés menete, előbb windows, majd linux rendszerekre.

Letöltés, telepítés

Windows

Kedvenc böngészőnkkel látogassunk el az alábbi weboldalra, majd keressük meg a “VMware player” kezdetű címsort. Egy tab billentyű lenyomásával találunk egy “download” hivatkozást, ezt aktiváljuk is. Ekkor megjelenik a VMware player letöltési oldala, ahol alapból a legfrissebb verziót tölthetjük le. Ez viszont nem jó nekünk, érthetetlen okból kifolyólag a VMware úgy döntött, hogy a Player 4.0 verziótól kezdve csak 64 bites architektúrát is támogató processzorokra hajlandó föltelepülni a program. Hozzá kell tenni, hogy a modern, két vagy többmagos processzorok mindegyike támogatja a 64 bites módot, valószínűleg csak a szerkesztőség tagjai használnak manapság elavultnak számító prescott magos intel pentium 4 processzorral szerelt személyi számítógépeket. (szép kis alliteráció.)
Viccet félretéve, ha nem vagyunk tehát biztosak processzorunk ebbéli képességével, inkább a régebbi, 3.1.6-os verziót töltsük le, bajunk nem származhat belőle. Ehhez keressük ki a major version kombinált listamezőből a 3.0 főverziót, majd a minor version listából a 3.1.6-os alverziót (ezen állunk alapból, úgyhogy nem is nagyon kell keresgetni). Kis lenyílnyomkorászást követően megtaláljuk a VMware Player for Windows 32-bit and 64-bit kezdetű sort, ez alatt található egy download gomb, a letöltés megkezdéséhez ezt aktiváljuk. A telepítő elindulása némi időt vesz igénybe, ez általában gyors folyamat. Viszonylag egyedi felület tárul elénk, ilyet máshol nemigazán láthatunk. A telepítőprogram ugyanis teljesen html alapú, ennek köszönhetően a képernyőolvasók is hagyományos webtartalomként detektálják. Cserébe a navigáció igencsak lassú, de a next, majd a continue gombok nyomogatásával feltelepíthető a program. A finish gomb aktiválását követően a telepítő felszólíthat a számítógép újraindítására, ezt tegyük is meg a zavartalan működés érdekében.

linux

A VMware player-t Belin 3.0 rendszer alatt teszteltük, mely az ubuntu 12.04 kiadásra épül. A player elméletileg minden ismert disztribúción, mintpéldául Fedora, Suse is működik, ezzel kapcsolatban azonban nincs tapasztalatunk.
A letöltés menete hasonló, ugyanúgy a fent említett linkre kell ellátogatnunk, itt is keressük meg a download hivatkozást. Fontos megjegyezni, hogy linux rendszerek használata esetén külön 32 és 64 bites architektúrákra szánt verzió létezik, a 64 bites linuxokon ugyanis nem futnak a 32 bites környezetben írt programok. Itt már alapkövetelmény a 64 bites processzor megléte, ugyanis a régebbi, 3-as verzió nem fut már az újabb linux disztribúciókon. Marad tehát a legfrissebb verzió letöltése, a listában tehát ne módosítsuk a verziót, egyszerűen keressük meg a VMware Player for Linux 32-bit vagy 64-bit sort architektúrától függően, majd aktiváljuk a download gombot. Ezúttal egy bundle kiterjesztésű fájl fog letöltődni, a telepítés itt picit nehezebb. Nyissunk egy terminált (belin használata esetén ctrl+alt+t). Navigáljunk a cd parancs segítségével abba a mappába, ahová a telepítőt letöltöttük. Az ls paranccsal tudjuk egy adott mappa tartalmát kilistázni. Firefox használata esetén általában a Letöltések mappába kerülnek elmentésre a letöltött anyagaink, úgyhogy először itt keressünk. Ha megtaláltuk a letöltött fájl helyét, adjuk ki a sudo bash VMware.bundle –console parancsot. A tab billentyű lenyomására a fájlnév kiegészítésre kerül, így elég csak a fájlnév első pár karakterét beírni, ezután írhatjuk rögtön a –console kapcsolót. Ez a parancs gyakorlatilag terminál módban elindítja a telepítőt, ezzel a módszerrel 100 százalék biztonsággal feltelepíthető a program a gépre. A kérdésekre egyszerű “yes/no” válaszokat kell adnunk, a licencszerződés elfogadásához először le kell nyomnunk a q betűt, majd a yes parancsot kell beírnunk. A telepítés itt hamarabb befejeződik, a folyamat végén egyszerűen visszakerülünk a terminálablakba. Lépjünk ki az exit paranccsal a konzolból. A VMware player ikonját ezután megtaláljuk a gnome főmenüjének rendszereszközök almenüjében.

A program használata

A telepítést követően használatba is vehetjük a playert, ami csak angolul tud, de nem kell hozzá nagy tudás. A felület windows és linux rendszer használata esetén pontosan ugyanolyan. A program elindítását követően el kell fogadnunk egy licencszerződést, ezt az i acept választógomb bejelölésével, majd az ok gomb megnyomásával tehetjü kmeg. Ha van aktív internetkapcsolatunk, akkor az első indítást követően meg fog jelenni egy software updates ablak, ahol a VMware workstation lenyűgöző szolgáltatásait ismerteti velünk a program, és megpróbál rávenni minket a nagytestvér megvásárlására. Mi ezt hagyjuk figyelmenkívül a skip this version gomb lenyomásával. Eztán már a főablakban találjuk magunkat, ami igen puritánra sikeredett, de pont emiatt olyan egyszerű használni. Alapban egy listán találjuk magunkat, itt jelennek meg a később létrehozott virtuális gépek. A tab billentyű lenyomásával végig is navigálhatunk az ablak tartalmán. Itt azért egy hibát elkövettek a fejlesztők, a create és open virtual machine gombokat nem feliratozták rendesen, így a “welcome to VMware player” gombot kell aktiválnunk virtuális gép létrehozásához, a create a new virtual machine gomb pedig valójában egy létező virtuális gép megnyitására szolgál. Ez azonban nem nagy probléma, ugyanis az összes funkcióhoz rendelkezésünkre állnak gyorsgombok, így például a ctrl+n billentyű megnyomásával azonnal a virtuális gép létrehozásának ablakában találjuk magunkat, a ctrl+o billentyű lenyomásával pedig egy korábban létrehozott virtuális gépet nyithatunk meg. Lássuk tehát a virtuális gép létrehozásának menetét. A ctrl+n billentyű lenyomását követően azonnal felbukkan egy varázsló, mely végigvezet a gép létrehozásán. Először is telepítőlemezt kell választanunk. Eldönthetjük, hogy iso fájlból telepítünk, vagy egy fizikai cd/dvd meghajtót használunk az operációs rendszer telepítéséhez. Ha eldöntöttük, hogy melyik opciót választjuk, aktiváljuk a next gombot. Példánkban egy windows xp professional rendszert telepítünk gépünkre, windowsból egyébként nem is ajánljuk az xp-nél régebbi rendszer telepítését, hogy miért? A következő párbeszédablakból kiderül. A next gomb aktiválása után elénktárul egy personalize windows ablak, ahol lehetőségünk van megadni a termékkulcsot, a teljes nevünket, valamint jelszót is megadhatunk a felhasználói fiókunkhoz. A legelső szerkeztőmezőbe kell írnunk a termékkulcsot kötőjelek nélkül, a program intelligensen átugrik a soron következő mezőbe. A többi mező már rendesen fel van címkézve, úgyhogy ezzel nem lesz gondunk. Erősen ajánlott itt minden adatot kitöltenünk, mivel így teljesen automatikusan feltelepül a virtuális gépre az xp, nekünk majd csak el kell indítani azt. A szokásos next gomb aktiválása után meg kell adnunk a virtuális gép nevét, illetve a virtuális gép telepítési helyét. Az itt megadott könyvtárba fog települni az xp, természetesen tömörített fájlrendszerbe, ezért lassab is lesz egy fizikai gép sebességénél. Következő ablakban meg kell adnunk a maximális merevlemezméretet, magyarul mennyit foglalhat le a virtuális gép a merevlemezünkből. Megadhatjuk, hogy egy fájlban tárolódjon a virtuális lemez, de lehetőségünk van a virtuális lemez darabolására is, ekkor több fájlban tárolódnak az adatok. Mindenki döntsön belátása szerint, ntfs fájlrendszernél nem gond a nagyobb fájlméret sem. A következő ablakunkban találunk egy customize hardware gombot, illetve egy power on this virtual machine” jelölőnégyzetet. Utóbbiból mindenképp vegyük ki a jelölést, majd aktiváljuk a finish gombot. A listában meg fog jelenni a virtuális gépünk, ennek beállításait ajánlott most megváltoztatni, ez a ctrl+d billentyű lenyomásával tehető meg. A virtual machine settings ablakban listába szedve, logikusan kategorizálva vannak a külömböző hardverelemekre vonatkozó beállítások. A memory fülön például a ram memória méretét határozhatjuk meg, ha lehetőségünk van rá, xp rendszernek ne adjunk 512 mb-nál kisebb ramot, ugyanakkor túl nagy értéket se állítsunk be, ugyanis ekkor már jelentős sebessségcsökkenést tapasztalhatunk használat közben. Ha például 2 gb mennyiségű memória található gépünkben, akkor nem ajánlott 512 mb-nál nagyobb ram adása a virtuális gépnek. A hardverlistában keressük meg a network adapter elemet, és nyomjunk egy alt+r billentyűt, ezzel eltávolítjuk a számítógép hardverei közül. Linux használata esetén az eltávolításhoz az alt+e billentyűt használhatjuk, itt ugyanis a legtöbb gomb címkéje magyarul jelenik meg. A hálózati adapter eltávolítására azért van szükség, mert az xp telepítés után azonnal elkezdene frissítéseket letölteni, illetve vírusvédelem nélkül a virtuális gépet sem biztonságos az internetre kiengedni. Víruskereső nélkül tehát ne is próbáljunk meg csatlakozni a világhálóra virtuális géppel sem, ugyanis ezen keresztül akár a futó operációs rendszerünket is vírusfertőzés érheti. Természetesen a hálózati kártyát a telepítés után ismét hozzáadhatjuk gépünkhöz, ehhez az add gombot kell megkeresnünk, majd a hardware types ablakban a network adapter lehetőséget kell kiválasztanunk. A next gomb lenyomása után, a következő ablakban a NAT lehetőséget célszerű kiválasztani (hacsak nincsenek speciális igényeink, mint például ssh szerver), így a virtuális gépünk nem közvetlenül az átjárótól, például routertől kér ip-címet, hanem egy külön alhálózatba kerül.
Linux rendszereken meg kell keresnünk a listában a sound card hardverelemet, majd tab billentyűvel a “connect at power on” jelölőnégyzetet be kell jelölnünk, ellenkező esetben nem lesz hangja a virtuális gépünknek. Windows esetén erre nincs szükség, persze a biztonság kedvéért leellenőrizhetjük a négyzet állapotát. Többmagos processzor használata esetén beállítható, hogy a virtuális gép is annyi processzormagot használjon, amennyi a rendelkezésünkre áll. Ehhez a processzor elemen állva a tab billentyűkkel keressük ki a “number of processor cores” listamezőt, és állítsuk be igén szerint. A beállításokkal készen is vagyunk, a tapasztalt felhasználók átnézhetik az egyéb beállításokat is. Az ok gomb lenyomásával nyugtázzuk a beállításokat, majd következhet a virtuális gép bekapcsolása. Ezt kétféleképp tehetjük meg: a tab billentyűk lenyomásával megkeressük a “play virtual machine” gombot, vagy egyszerűen az alt+l billentyűkombinációt használjuk.
A virtuális gép bekapcsolása után megjelenhet a következő üzenet:
Binary translation is incompatible with long mode
on this platform. Disabling long mode. Without
long mode support, the virtual machine will not be
able to run 64-bit code. Ezt az üzenetet nyugodtan figyelmenkívül hagyhatjuk, előtte még jelöljük be a do not show this again négyzetet, hogy ezzel többet ne zargasson minket. Ez az üzenet a gyakorlatban azt jelenti, hogy processzorunk nem támogatja 32 bites operációs rendszeren 64 bites kód futtatását. Ha minden jólment, akkor virtuális gépünk elindul, és megkezdődik az xp telepítése. Megjelenhet még egy VMware tools ablak, itt feltétlenül a “download” gombot aktiváljuk, ez fontos az xp zavartalan működéséhez. Processzorsebességtől függően 1-másfél órán belül be is fejeződik az xp telepítés, melyet a betöltőzene jelez számunkra. Ajánlott fokozottan figyelni erre, ugyanis a virtuális gép hangkártyája alapesetben igen halkan szól.
A virtuális gépünk kezelése igen egyszerű: ha lenyomjuk a ctrl+g billentyűkombinációt, akkor a billentyűzetvezérlés átadásra kerül a virtuális gépnek, ilyenkor minden leütött billentyűt a VMware kezel. A billentyűvezérlést a ctrl+alt billentyűkombinációval adhatjuk vissza, innentől kezdve már ismét az elsődleges operációsrendszerünk használja a billentyűzetet. A virtuális gép elindítása után a billentyűparancsok általában alapértelmezetten átadásra kerülnek a virtuális gépnek, ajánlott tehát a bekapcsolás után ctrl+alt billentyűket nyomogatni. A virtuális gép kikapcsolását ugyanúgy hajthatjuk végre, mint ahogyan azt egyébként is tennénk: xp esetén például megkeressük a startmenübne a számítógép kikapcsolása elemet, aztán a kikapcsolás gombot aktiváljuk. Pár másodpercen belül leáll a virtuális oprendszer, a billentyűzetvezérlés ilyenkor automatikusan visszakerül valódi operációs rendszerünkre.

Összegzés

A VMware player egy igen sokrétű alkalmazás. Az akadálymentességre nemsok panaszunk lehet, reméljük, hogy ez még sokáig így lesz. Itt valóban a felhasználó képzeletére van bízva, hogy mit telepít a gépre, meg kell azonban jegyezni, hogy az úgynevezett easy install mód közelsem minden rendszert támogat, e rendszereket pedig kézzel kell föltelepítenünk, ami sokszor segítséget igényel. Megpróbálkozhatunk még a képernyőolvasók ocr szolgátatásával felügyelni a telepítést, ez azonban az esetek túlnyomó többségében eredménytelen, illetve hosszadalmas is. A VMware player, pontosabban a VMware player programban futó operációs rendszer gördülékeny használatához elengedhetetlen egy combosabb konfiguráció, ajánlott legalább kétmagos processzor, illetve minimum 2 gb ram. Netbookon persze nem is érdemes próbálkozni, de ezek a kis gépek nem is ilyen igénybevételre vannak tervezve.
Összességében tehát elmondható, hogy a VMware player hasznos kis program a kísérletezőkedvű felhasználóknak, vagy éppen a szoftverfejlesztőknek, de annak is hasznára válhat, aki olyan DirectX alapú régebbi audiojátékokkal szeretne játszani, amik a windows 7 rendszeren a 3d támogatás romlása miatt már nem nyújtják ugyanazt az élvezetet. Utóbbi tevékenységhez viszont már valóban elengedhetetlen egy erősebb processzor, lehetőségszerint olyan típus, amely támogatja a hardver alapú virtualizációt. Nekünk tehát tetszett a program, kis anyagi befektetéssel már össze lehet állítani olyan számítógépet, amely alkalmas egy virtuális rendszer gördülékeny futtatására. Hozzászólásban bárki megoszthatja tapasztalatait, milyen rendszert sikerült, vagy éppenséggel nem sikerült virtuális gépre feltelepítenie.

Kategória: Operációs rendszerek, Számítógépes programok | A közvetlen link.

VMware Player: virtualizáció felsőfokon bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. oaron szerint:

    Egy apró hibajelzés, javítsátok a linket, hogy rá lehessen kattintani.
    Még régebben próbálgattam a VmWare-t, de aztán átpártoltam a Virtualbox-ra (www.virtualbox.org). Elég jól használható (néha NVDA-nál navigátor kurzorozni kell), de azért túlélhető.

  2. Mate011 szerint:

    Sziasztok!
    Köszi a jelzést, javítva. Pár éve próbáltam a Virtualbox-t, akkor még elég instabil volt a program, gyakran fagyott, az évek során persze biztosan sokat változott a használhatósága, illetve a képernyőolvasók is sokat fejlődtek.

  3. Osillo szerint:

    Azt egyébként tudja valaki, hogy pontosan mely oprendszerek, vagy telepítők esetében támogatott az easy install mód? Ha jól gondolom, XP-től felfele az összes Windows verzió esetében működik ez. BeLin-nél ez ugye nem érdekes kérdés, mert van beszédtámogatás a telepítőben is. De akkor vajon mely rendszereknél nincs easy install? Mac OS X-eknél vajon mi a helyzet?
    És egy megjegyzés a végére: a virtuális gépeknél azért a vírusfertőzéstől annyira nem kell tartani. Magát a virtuális rendszert remészetesen ugyanolyan könnyen érheti támadás vagy fertőzés, de mivel – általában – az ember nem elsődleges rendszerként használja, nem akkora tragédia, ha újra kell húzni, vagy egy lementett verziót kell megnyitni. Persze tény, hogy léteznek már spéci kártevők, amik képesek a virtuális gépen keresztül a gazda oprendszert is megfertőzni, de egyelőre tudomásom szerint ezek még viszonylag ritkaságnak számítanak, és hagyományos kártevők erre általában nem képesek, nincsenek erre külön felkészítve. Enélkül pedig nem tudnak fertőzni, hiszen nem detektálják, hogy virtuális környezetben futnak, és ez a környezet viszont teljesen elszigetelődik a normál rendszertől. Azért persze nálam is az az első, hogy vírusirtót rakok a virtuális gépre is. :)

  4. Osillo szerint:

    Ja, és még egy nagyon fontos: alapesetben csak külső adathordozók segítségével tudunk adatokat másolgatni a két rendszer – normál és virtuális – között. Ez nagyon kényelmetlen és lassú megoldás, ezért jó tudni arról is, hogy létrehozható egy megosztott mappa, ami biztosítja az adatok megosztását a rendszerek között. Ezt szerintem úgy a legcélszerűbb megadni, hogy hálózati meghajtóként lássa a virtuális gép a megosztott könyvtárat, így igazán gördülékeny a munka az adatokkal.

  5. Mate011 szerint:

    Osillo, az easy install mód tudomásom szerint a windows xp verziótól működik zökkenőmentesen, elméletileg a player 3.1.6-os változata még támogatja a windows 2000 rendszert is, gyakorlatilag azonban hiába adtam meg a termékkulcsot, azt telepítésnél ismét bekérte, ettől függetlenül a win2000 is rendesen futott. A win9x rendszereken nem támogatott az easy install mód, de ezen oprendszerek már igen elavultnak tekinthetők. Egyébként a napokban jelent meg a Debian 7 rendszer, amely már rendelkezik beszédtámogatással, az easy install mód a Debian esetén sem támogatott, de az espeakup révén segítség nélkül elvégezhető a telepítés. A beszédtámogatás aktiválásához csupán az s betűt kell lenyomni az üdvözlőképernyőn, majd az enter billentyű lenyomását követően meg is szólal az espeak. A megosztott mappa valóban hasznos dolog, a használatához fel kell telepíteni a VMware tools csomagot, ha easy install használatával telepítünk, akkor automatikusan felkerül ez a kiegészítő, xp telepítése esetén például ezzel nem kell foglalkoznunk. A kiegészítő telepítéséhez először az alt+f billentyű lenyomásával aktiválni kell a fájl menüt, és a jobra, majd fel nyilak lenyomásával megtaláljuk az install VMware tools elemet. Ez a 3.1.6-os verzióra vonatkozik, újabb változat esetén picit eltérő a menüszerkezet.

Véleményed vagy tapasztalatod van a témával kapcsolatban? Itt leírhatod!

Az e-mail címek rejtve maradnak. A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>